Atyagatya, ilyen nincs ! - hogy falumbéli kiszólással éljek, amikor  a felhőképeket nézegettem. Természetesen, nem égre emelt tekintettel, hanem a számítógép monitorján. Pontosan ott húzódott ( már 24 órája) egy felhőcsík, rogyásig hóval rakodtan, ahová vadászni készültünk.Lassan 24 órája szakadatlanul esik. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha mindez a nagypofájú fővárosunkban történik, már híradótéma. Korán reggel indultunk, sehol egy hókotró, vagy sózógép. Délután találkoztunk az elsővel.

Node, ami az utakon macera, meg nyűg, az a vadászterületen maga a csoda. Menyasszonyi ruhába öltözött az erdő. A fák ágai mélyre hajolva, alázatosan tűrték a hó sulyát, hogy egy szélfuvallatra megszabaduljanak tőle, fehér zuhatagot eresztve az alatta bandukoló vadász nyakába.

Nem sok jóval kecsegtetett bennünket a vadászmester. Nagy a hó, néhol csizmába érő, fácán is kevés lesz, nagyon megbújnak valami szélvédettebb helyen. Azért próbáljuk meg - ha már ennyit autóztatok - mondta.

Nem szaporítom, remek vadászat volt. Fácánokat is találtunk, szépen repültek is, meg esett belőlük derekasan. Méltó módon búcsúztattuk a vadászszezont.

A búcsú nem fájdalmas, mert egy hét múlva már akár a szalonkák jöttét lehet várni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.