A gyógyító orvosok közül a gyermekgyógyászok állnak szivünkhöz legközelebb, ugyanis  legféltettebb kincsünket, gyermekeinket, unokáinkat gyógyítják. Nemrégen beteg lett az unokám, vittem a doktorbácsihoz, a "Nagy-dokihoz". A jóság, a szeretet és a magas szintű szakmai tudás mintaképéhez, nem mellesleg nagyon jó ismerősömhöz. Remélem puszit is kapok - hercegnőm - szólt hozzá kedvesen, miközben unokám lázban égő kis testét vizsgálta. 

Közben beszélgettünk egy keveset is. Már fáraszt a napi ötven-hatvan beteg - mondta, meg az egészségem is döcög, hamarosan elmegyek nyugdíjba. Majd horgászunk nagyokat, csak még egy kis "ketyegő"-igazításon kell átesnem.

Miközben a közös horgászatokat tervezgettük, az unoka diagnózisa is elkészült, izgalomra semmi ok, pár nap múlva kutya baja - nyugtatott.

Ekkor találkoztam Vele utoljára. Ma kaptam a hírt, hogy a "ketyegővel "nagyobb baj volt, mint bárki is gondolta, jóságos szive megszünt dobogni. Nem akarom felfogni a száraz hírt, az nem lehet, hogy egy ilyen nagyszerű embert a Teremtő elvegyen tőlünk,  és váratlanul magához szólítson. 

Nagyon fogsz hiányozni " Nagy-doki"!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.