"Háború!"

2011.03.27. 12:20

Kérdeztem színészeket, iró-olvasó találkozóra invitált írókat, költőket, hogy milyen érzés üres padsoroknak játszani, beszélni. Sejtettem a választ, mert éltem már meg hasonlót. Szóval a válasz az, hogy nagyon sz..r.

Egy megírt könyv, egy előadott színdarab, stb. csak akkor- és úgy kel életre, ha van hozzá befogadó közeg. Lelkes olvasók, vagy csillogó szemű nézők. Egy szindarab, vagy zenemű vagy bármilyen szinpadi mű,  mutatósabban tud megbukni, mint egy könyv. A könyv bukása, az eladói polcon porosodás.  A lassú agónia.

A színészekkel előadott darab, - ha az előadás csapnivalósága miatt bukik - akkor  maga a közönség, statáriálisan végzi ki a darab elkövetőt. Elsőre kifütyül, továbbiakban távolmaradásával tüntet.

Miután a blogírás sem egyik, sem másik kategóriába nem tartozik, így nehéz lemérni, milyen hatással van bárkire, nincs tetszési index, nincs kifütyülés, egyáltalán semmi visszajelzés nincs. Egyetlen jelzésszerűség, a napi statisztika. Hányan olvastak abban az adott napban.

Érdekes, hogy nekem mekkora élményt jelentett a gemenci vadászat, de szinte senkit nem érdekelt. Szerintem az lesz a vége, hogy "fegyvert adok" a vaddisznók kezébe, lőjönek azok vissza, ha háború, hát legyen háború. Ebből már lehet lebilincselőt rittyenteni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr482775132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az angol beteg 2011.03.27. 13:31:45

Van amit nem lehet szavakban, számokban kifejezni...egyszerűen csak szeretni kell!

Az angol beteg 2011.03.27. 13:44:05

Megint egy idevágó dalocska a legjobb blogírónak vidámsággal, csinos lánykával.
Lehet háborúzni, de csak ÍGY:)

www.youtube.com/watch?v=631ckECDSW0

Paci-ens 2011.03.27. 17:44:06

Tesó!
A senki kategóriát Rejtő Jenő használta egy Alfonz nevű illető esetében.
Nem veszem magamra, és továbbra is ragaszkodom az előző blogodhoz írt kommentemhez.
Netudki!

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.03.28. 20:23:31

@Paci-ens: lassan a blogírás egy avitt forma lesz, mint a könyvolvasás. Népszerű és nagylétszámú portálokon lehet három dimenzióban pattogni az emberek között, a barátom barátjának a barátja is megjelölhet, mint egy virtuális pontot ebben a világban.Ha ide írnék, olvasottabb lennék. De minek? - kérdem én.

solti anasztazia 2011.03.28. 20:40:51

Bocsanat a hianyzasert..a technika megint kifogott rajtam..:-(..de igyekszem bepotolni a lemaradast..

Az angol beteg 2011.03.29. 15:27:24

Háború. Nézzük csak szembe az igazi, kegyetlen valósággal. Borzasztó dolog, de sajnos egy természetes folyamat. Az emberi természet folyamata, szegmense, célállomása és kiindulópontja. Borítékolható, hogy nagy háborúk elé nézünk még, mi magunk, gyermekeink, unokáink. Végigpásztázva a történelmen láthatjuk, hogy minden háborút nagyfokú erkölcsi amortizáció előzött meg. Pontosan egy ilyen időszakot élünk. Pontosan itt tartunk. Egy felsőbb hatalom irányítása alatt fogadjuk el mindazt, amit ’normálisnak’ tartunk. „Enyje-benyje-t” mondogatva arra ami ebben a világban történik. Ez a világ beteg…és mi elfogadjuk. Valahol, nyomon már nem követhető időben és helyen vezető, döntéshozó vagy irányító helyzetbe kerültek olyan emberek akik erkölcsileg romlott állapotban voltak, vannak, hatalomittasan, pénzéhesen, fölényesen vagy tökéletesen manipulatív módon döntik romba az értékeket, (néha törékeny önbecsüléssel rendelkező) személyeket. Nem szent számukra család, hűség, őszinteség, tisztesség. Csak szimplán gondolkodván…ugyan mennyire kedvező jövőt teremthetnek az ilyen emberek? És mi az ilyen emberek által teremtett világot tartjuk normálisnak? Mondogatván ma erről szól a világ, ezt kell szeretni…neadjisten ezt kell tenni?! Szépen velük együtt elsüllyedve a mocsokban. Szörnyű valóság, hogy háborúk eljövetele szükségszerű. Mardosó még kimondani is. Az erkölcsi értékek csak a háború által értékelődnek fel és kerülnek újra kívánatos, követendő reflektorfénybe. Ilyen értelemben a háborúnak eredménye van, méghozzá jóhoz vezet. Valami rossz lerombolásához és egy jó megteremtéséhez. De miért csak így? Miért csak ez úton lehetne? Miért fizessen ezért ezer és ezer ártatlan, önmagában is értékes ember? Miért fizessenek ezért családok, gyermekek, szerettek, sarjadzó harmónikus élet és jövőképek? Állj már a sarkadra te bűnös, rossz, gyenge, szánalmas lélek! A legszomorúbb, ha ezeket a szavakat elolvassa valaki…azt mondja: mit akar ez a bolond itt? Mit ugrál? Ugyanakkor belül tudják az igazat. Mert ez a megoldás emberek?! Ébresztő. Elsüppedni a mocsokban, ’szakember’ v. saját magatok által kovácsolt kis ládikában, a kulcsot magatokra zárva Ébresztő! Rabszolgák vagytok. Vakon mozogtok magabiztosan egy futtatóban. Egy dolgot jól tudtok csinálni: a futást mosolyogva elvégezni. Ez a valóság. Hajtotok nap mint nap egy fogyasztói társadalom kevésbé v. jobban manipulált egyedeiként, hangoztatván, hogy gyermeketeknek jobbat akarva…közben süllyedtek a mocsokban….őket is magatokkal rántva. Hát milyen jövőt teremtetek számukra? Ezt?! Mondjuk ki a szót, hogy ÉLET. Azt látjátok amit én értettem alatta…vagy a mocskot amiben éltek. A nyugalom szigetét, ahonnan stabilan áramolhat a fejlődés? Vagy a biztonságosnak hitt bizonytalanságot, mely folyton megoldatlan helyzetbe sodor, problémákat és elégedetlenséget szül…és melyben csak vergődve lehet túlélni. A változtatás mindig az egyénben kezdődik, ahogyan egy rendszert, eszmét, álmot is csak belülről lehet megtörni, átformálni. De lehet igent is mondani mindenre, miért is ne lehetne…de aki a mocskot saját maga választja, nem áll ellent az ne elégedetlenkedjen, ne nyavalyogjon! Ne sírjon, ne ríjon…, hogy így nem lehet, úgy nem lehet….meg bárcsak, de nem…meg így is lehet, úgyis lehet…maradjon, fürdőzzön benne és élvezze, amint ereiből az összes még újszülöttként szívből pumpált jóság elszivárog, husát lerántja és velőig marja a szenny…ó Isten óvd e kezekben a gyermeket ! az életet millióféleképpen lehet élni…közben beszúrt változtatások megint új utakat nyitnak....de ilyenek vagyunk, nem szeretjük a változtatásokat, a megszokott dolgok biztonságot sugallanak…a világgal igazából az égegyadta világon semmi baj sincs, csak annyi hogy hozzászokott a mocsokhoz….

…Bocsánat muszáj volt üzennem a világnak egyet :)…csak így rövidre fogva. Ez pattant ki a fejemből a háború kapcsán még…várom a véleményt..

Az angol beteg 2011.03.29. 17:54:48

És most a napos oldal: Miről szól? Miről szólhatna az ÉLET? Egyetlen egy szó, melyet számtalanszor említenek, hirdetnek: SZERETET. De mennyi mindent rejt ez az aprócska szó. Mert szeretünk mindent,ami jó érzést vált ki belőlünk. Szeretett lény társasága, szülő, gyermek, testvér, barát, szabadság, napfény, természet, szabadság, zene, tánc, nevetés stb. Ezeket mérgezzük a korábban említettek által…és boldogok is csak akkor lehetünk, ha ezeket mind „begyűjtöttük”, egyszerre, egy helyen „birtokoljuk”. Szorgos kis adok-kapok művelet ez….ahol minden megfelelő helyre bevitt erőfeszítés megtérül. Kitartó harc, ellenháború, melynek ugyanúgy erkölcsi felemelkedés, elégedettség lehet a vége, mint a keserű úton-módon lefolytatott háborúnak. Romlottságnak, önámított öröm-pótlékoknak helye itt nincs, különben maró sav kerül a fogaskerekek közé. Problémák vannak, akadályok, harcok, ahol mindig kitartó küzdelem előz meg egy-egy béke szigetével végződő csatát. Nincs gyerekes büszkeség. Felnőttes küzdelem van. Felelősségvállalás magunkért, gyermekeinkért, jövőjükért. Erő és szilárdság. Fizikai, érzelmi és értelmi, szellemi téren egyaránt. Elkötelezettség az eltervezett és tudatosan felépített fejlődési vonalon. Mi lehet nagyobb erő a test, ész, értelem és érzelem együtthatójánál, egységénél. Az ÉLET minden egyes napja fejlődés kell legyen ebbe az irányba…nincs megállás, nincs pihenő, nincs stagnálás, nincs idő. Felelősséggel tartozunk minden egyes napért. Gyermekeinkért, szeretteinkért és első sorban saját magunkért, mert úgy vélem, mint írtam is, minden belülről kezd romlani vagy javulni. Ha nincs harmónia bennem, ezt fogom sugározni környezetem felé is, ez pedig kihat. Diszharmónikus viselkedés diszharmónikus választ szül. Rossz akcióra rossz reakció. Minden egyes napon a jóra kell törekednünk és az „egyetlen szó” teljes, koncentrált beteljesítésére. Mert anélkül az élet nem ÉLET csak üres vegetáció, amit lehet szépnek feltüntetni, de attól még rohad a gyökere. Ez a Föld bolygó csodálatos a maga természeti értékeivel, lehetőségeivel, távlataival, számtalan kínálkozó élményeivel. Ezt csak teljesen magunkba szívva, a romlottságot, hazugságot, számítást és mindenféle trükközést elvetve tudjuk őszintén, szabadon élvezni. Az ebből adódó stresszt mellőzve, egész biztosan hosszú és tartalmas életünk lehet. Önzőség veszélye sem fenyeget, mert az „egyetlen szó” ereje óriási. Harmóniateremtő, oda-vissza áramló. Koholt, hazugságra épített, élvezet-üvegvitrinekből nem lesz kristálypalota. Boldog vagyok, hogy én ezt építhetem és sajnálom, aki már nem tudja…pedig ilyen ember igazából nincs, pusztán egy teremtett gondolat rabja…

Nem tudom mi van ma…tényleg elnézést hogy átmentem profétába :D Hegyi beszéd vége pont.:-)

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.03.29. 20:02:33

@Az angol beteg: szavai, nem pusztába kiáltott szavak - az első levélben az Apokalipszis lehetősége - sajnos - valós félelem.
De vadászként, természetjáró emberként látom és tapasztalom, hogy ha nyomokban - de működik a harmónia.Elszakadtunk tőle, pedig tanulni lehetne,kellene,hogy az értékek és értékrendek a helyükre billenjenek.Zurück zu Natur.

Az angol beteg 2011.03.29. 20:21:29

@Acél Csaba: Köszönöm. Így van. Back To Nature! Vissza a természethez!...ott a válasz és megoldás mindenre...

csőrike1 2011.03.29. 22:53:27

Jelentem , én mindíg "naprakészen" olvasom a blogot, csak nem nagyon írok kommentet. Egyetlen oka van, nincs türelmem a lehetőséget kivárni, mert olyan lassan tölti be a gépem.
Bár mostanában sokasodnak teendőim is, úgymint szalonkázás, lesen ücsörgés stb.

Az előttem szólókkal teljesmértékben egyetértek, vissza a természetbe.
A természetbe, ami az élet, energia, és a boldogság kifogyhatatlan forrása.
De itt mindjárt el is akadok.
A természetbe, amit folyamatosan tönkreteszünk, mérgezünk, és ezzel önmagunkat is elpusztítjuk.
Vissza a természetbe ! De lassan nem lesz hova...
süti beállítások módosítása