Ki hitte volna, hogy az este 8 órakor leadott róka-risztó lövés és fél tízkor a Niva erős lámpájától megugró kondának kedve lesz visszamenni, ugyanoda. Sajnos megtették és rendes gödröket túrtak a vetésbe. No meg a földtulajdonos lelkébe.

Jött a parancs, mondhatni ukáz ( v.ö.cári rendelet), hogy tízre kell kimenni és hajnalig őrizni a vetéseket. Node. A vetés széle ne legyen "megautózva", de a hatalmas táblák mégis legyenek körüljárva, mindezt korom sötétben, mert a fogyó Hold is már csak éjfél után pislákol.

Közben erőst elgondolkodtam ( amúgy székelyesen). A föld nem az enyém, a benne lévő vetés sem. "Csak" a vadászati jogot vettem meg, a rajta lévő vadat nem. Az, az állambácsié, csak akkor lesz az enyém, illetve az enyém se, hanem a vadásztársaságé, amikor meglövöm. Akkor miért csak engem terhel a vadkár, miért nem lehet a földtulajdonosnak tudomásul venni, hogy a földet, a rajta lévő vaddal - annak hasznával, kárával együtt - kapta, vagy vette meg. Ha ez a normális ökológiai harmónia zavarja, akkor rissza ő a vadat. Már odáig fajult a helyzet, hogy FM engedéllyel lövik a szarvast is,(borjúra szól az engedély, de ki tudja hány vemhes tehén  lép elő borjúnak )a malacos göbéket is, stb. Na, szuperzöldek, erre böffentsetek valamit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.