Hívő emberek legnagyobb ünnepe húsvét, amikor a kereszthalál és a feltámadás csodás misztériuma sűrűsődik a péntektől vasárnapig tartó napokba. Globalizálódó és fogyasztói világunkban elvesztettük azokat a szépséges és mondhatni praktikus szokásokat, amik ünneppé tették és nem ajándékozássá silányították ezt az ünnepet. A negyven napos böjt, amit a néphagyomány is ápolt, a lelki és testi felkészülést jelentette a nagy ünnepre. Nem mellesleg, az egészségre is hasznos volt a hústalan étkezés. Rettenetes, hogy  generációkból irtották ki húsvét vallásos jelentését, sőt, érzéketlen üzletemberek ajándékozássá silányították. Rettentes képzavarral, ma már a nyuszi tojja azokat az ajándékokat, amiket szívesen visszatolnék neki, illetve a kitalálójának. 

Nagypéntek estéjén, a gyászmise után, nem messze a templomtól, discózene harsogott reggel négyig. Ha az ottlévő fiatalok nem tudták, hogy milyen nap van, milyen ünnep, akkor bizony hibásak vagyunk mindannyian,  szülők, pedagógusok, igét hirdetni akaró - és nem belefásult papok, stb. mert valamit nem jól csináltunk. De a legnagyobb károkozó, az elmúlt negyven év volt. A tradició ( Hamvas Béla nyomán) ami átadást jelent, arra kötelez bennünket, hogy gyerekeinknek, unokáinknak átadjuk ennek az ünnepnek a valós jelntését és az ünneplés méltóságát. Ehhez nem kell sem nyúl, sem diszkó. Áldott húsvéti ünnepeket mindenkinek. 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.