Némi korrekcióra szorul az a szlogen - miszerint vadásztra csak alkalmas,illetve rendkívül alkalmas időjárás létezik.

Amikor szilvakékké komorul az ég alja, amikor a távolban hatalmas villámok szurkálják a horizontot és a baljós dörgés egyre hamarabb követi a villámlást, amikor szinte megáll a levegő, fülledt és baljós illatú, amikor a madarak is elhallgatnak, amikor a réten bogarászó fácánkakas - nyakát behúzva - iszkol az erdőbe, szóval a vihar közeledtével nem tudok nyugodtan ülni a lesen, átadni magam a vadászat önfeledt örömének.  Bevallom férfiasan, izgulok. Pláne, ha mindez mindenkitől és mindentől távol történik, ahová a terepjárómmal is csak erölködve jutottam el, tudván azt, ha eső esne, csak traktor tudna visszarángatni.

Éppen ilyen, "nemszeretem" helyzetben másztam föl a lesre, hogy egy hibás agancsú bakot közelebbről meglessek. 

Szóval állt a levegő, a lesen ülve még a felmászás izzadtságát törölgettem a homlokomról, amikor szinte oldalbavágott a vihar. Még a les is inogni kezdett alattam. Mondta ugyan a meterológia, hogy ilyen, meg olyan hidegfront érkezik, viharos széllel, stb. de ilyen drámai változásra nem számítottam.  Egyik percben még ingujjban ücsörögtem, a következőben pulóverben, nagykabátban. Amikor már a les is billegni kezdett, meg az eső is vízszintesre vette az irányt, menekülőre fogtam.

Bizony ez az idő - a szlogennel ellentétben - vadászatra egyáltalán nem volt alkalmas. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.