Nem könnyű az átállás. Reggel  még - a hegyekből alászálló szél és a Küküllő patak hideg vize miatti - 16 fokban pakoltam a cuccaimat ( reménytelenül) az autóba, hogy délben még egy búcsúpillantást vessek Erdélyre a Királyhágóról, hogy délután négy órára belefussak az itteni 38  fokos agylágyító kánikulába. Szóval ezért sem volt könnyű, meg az elválás miatt sem. András atya kacagása még itt van a fülemben, ízes székely harsánysága hazáig elkisért. 

Harmadszorra járok Székelyföldön, szinte mindíg ugyanazon az útvonalon. Az építészeti és emberi értékeket gyűjtöm, tehát sokat nézgelődök és még többet beszélgetek az ottaniakkal. De úgy általábam is szóba elegyedek mindenkivel és milyen igazam van. Nagyon sokat kapok az ilyen "alkalmi" beszélgetésektől. 

Most csak ennyit - bevezetőül - ha majd kipihentem a 12 órás utat - folytatom.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.