...azt diktálja, hogy a hét közepére eső hőségriadóban, nem kéne egész nap a napraforgó táblában ácsorogni.  Nyilván, a tűző napon, ahol még a szellő is hőgutát kap a szárazra aszalódott napraforgó levelek között, a hőmérő higanyszála is ki fog ugrani a helyéről. Szegény kutyák sem szívesen hordják a lőtt madarakat a negyvenegynéhány fokos hőségben. Arasznyira lógó nyelvükre tapad a gerle tolla, amitől még rosszabb lesz a "hűtésük".

De az is igaz, hogy a gerlék meg ezt a hőséget szeretik - fene a gusztusukat. Tavaly is volt részünk egy hasonló kánikulai napban, amikor egy-, azaz egy darab felém húzó gerlét már kettőnek láttam, még szerencse, hogy nem a "virtuálist" lőttem le, viszont gyorsan befeküdtem egy kicsi bokor kalapnyi árnyékába. A velünk tartó állatorvos ismerős meg nemes egyszerűséggel leesett a vadásszékéről, úgy kellett ébresztgetni. 

Amikor zord körülmények között vadászom, az a filozófiám, hogy csak addig, míg nem kezdek szenvedni. Ezen a héten előre programozható az "antiszociális" időjárás,a szenvedés, de kérdés, hogy mi a nagyobb, a várható veszély, vagy a szenvedély. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.