Megjelent az "EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL" címü könyv
Mentor.
2011.09.20. 17:40
Egy teljes oldalas írást olvastam Békés Sándor tollából, az egyik vadászati magazinban. Valami országos vadászkamarai összeröffenésről számolt be, ami nem is érdemelne említést, ha az egyik téma, vagy inkább javaslat nem állna a szívemhez közel.
Miről is van szó. Ha cinikus lennék ( az vagyok ) akkor azt mondanám, hogy a spanyolviasz újbóli feltalálása volt a téma, de legyünk pozitívak és örüljünk, hogy egyáltalán a téma felmerült egy ekkora gittegyletben. A mentorálásról volt szó. Jelesül, hogy a kezdő vadászok, illetve vadászjelöltek válasszanak meguknak egy mentort ( barát, tanár, tanácsadó, atyai segítő, stb.) aki mellett megtanulhatják a vadászat minden csinját -binját, etikáját, aki abban segít, hogy az elméleti tudás a gyakorlatban gyümölcsözzön.
Na jóreggelt! Erről beszélek már évek óta. Sajnos - ha ez csak javaslat marad - és nem kötelező érvényű a vadászjelöltekre és a friss vadászokra, akkor ez a jószándékú kezdeményezés a saját szépségében fog elhalni, immár sokadszorra. Ugyanis a saját vadásztársaságomban is három jelölt várja a fél év türelmi idő elmúlását, anélkül, hogy akár egyszer is igényelték volna valaki segítségét, tanácsait, arról már nem is beszélve, hogy lezajlott a szarvasbőgés úgy, hogy még kisérőként sem vettek részt a vadászatokban.
Gondolom az országos helyzet sem lehet sokkal rózsásabb. Szigorúbb vadászvizsgával, sokkal több gyakorlati munkával és a vadászjelöltséget egy mentor melletti ténykedéssel - aki egyben felelőséget is vállal a mentoráltért - lehetne egy egészséges szemléletű vadász-generációt felnevelni. A "mundér becsülete" is ezt kívánná!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr693241403
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az angol beteg 2011.09.20. 22:29:53
Mindenképpen helyesnek és követendőnek tartanám én is a mentorosdit. Miképpen a bölcs, nagy tudású Miyagi mestertől is a legjobb képzést, nevelést kapta a tinédzser karate kölyök, vagy ahogy pl. a nagy festők műhelyeiben tanultak a tanoncok úgy lenne a legütőképesebb az ígéretes, értékeket és hagyományokat tiszteletben tartó és tovább örökítő vadászjelöltek "gyurmázása". A közvetlen mentori hatás illetve annak hatékonysága pedig felbecsülhetetlen érték, erő és ajándék.
Paci-ens 2011.09.21. 06:57:03
Tesó!
Igen szép elképzelés lenne, ha nem azt tapasztalnám, hogy a (még?- állami erdőgazdaságoknál) a leendő mentorok sajnos kötelező érvénnyel be kell tartsák a központi irányelveket, miszerint radikálisan csökkenteni kell a terület vadállományát minden áron.Ki kell irtani a nem honos vadfajokat,még a vadászetika figyelmen kívül hagyásával is.
A másik egyre erősödő tapasztalatom, hogy egyre jobban anyagiasodik a vadászat, még a vadásztársaságok esetében is, mivel a létük múlik rajta.
Nem hiszem, hogy részleteznem kellene, egy társaságba való belépés anyagi vonzatait.A társaságokból rakéta sebességével szorulnak ki azok a vadászok akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel, csak az évtizedek szakmai tudásával.
Szerinted milyen mentor lenne azokból a vadásztársasági tagokból akik a pénzük segítségével kerültek be, és a pénzemért bármit agyonlőhetek ami mozog, stílust képviselnek.
A Hozzád hasonló vadászok sajnos már egyre ritkábbak mint a fehér holló!
Nincs lődühe, csak egészséges vadászirigysége,mérhetetlen szakmai ismerete,szeretete.
Igen szép elképzelés lenne, ha nem azt tapasztalnám, hogy a (még?- állami erdőgazdaságoknál) a leendő mentorok sajnos kötelező érvénnyel be kell tartsák a központi irányelveket, miszerint radikálisan csökkenteni kell a terület vadállományát minden áron.Ki kell irtani a nem honos vadfajokat,még a vadászetika figyelmen kívül hagyásával is.
A másik egyre erősödő tapasztalatom, hogy egyre jobban anyagiasodik a vadászat, még a vadásztársaságok esetében is, mivel a létük múlik rajta.
Nem hiszem, hogy részleteznem kellene, egy társaságba való belépés anyagi vonzatait.A társaságokból rakéta sebességével szorulnak ki azok a vadászok akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel, csak az évtizedek szakmai tudásával.
Szerinted milyen mentor lenne azokból a vadásztársasági tagokból akik a pénzük segítségével kerültek be, és a pénzemért bármit agyonlőhetek ami mozog, stílust képviselnek.
A Hozzád hasonló vadászok sajnos már egyre ritkábbak mint a fehér holló!
Nincs lődühe, csak egészséges vadászirigysége,mérhetetlen szakmai ismerete,szeretete.
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.09.21. 09:21:29
@Paci-ens: Miután a jelenlegi vadászok több mint fele tíz éven belül lett vadász, ki pénzért, ki sznobizmusból, egy páran romantikából - sorolhatnám.Tehát már alig van olyan vadász, aki a régi öregek mellett nőtt föl, de azért akad. Ha nem lennének megnyomorítva a vadásztársaságok a földtulajdonosok kapzsiságától, akkor nem kéne ennek a generációnak szögre akasztani a puskát ( de már az is drága) így továbbra is részt vehetnének a társasági életben és akár mentorálhatnának is.Azt hiszem álmodozom !
Paci-ens 2011.09.21. 12:47:02
@Acél Csaba:
Tesó!
Álmodozz csak, még nagyon sokáig!
Legalább olyan jól áll Neked, mint egy fiatal go-go görlnek a rudtáncolás.-
Tesó!
Álmodozz csak, még nagyon sokáig!
Legalább olyan jól áll Neked, mint egy fiatal go-go görlnek a rudtáncolás.-
Az angol beteg 2011.09.21. 20:35:52
@Acél Csaba: Doki! nem ide tartozik de találtam vmi derítőt, amit engedelmével merészeltem a korábbi "Egy elmaradt randevú...!" bejegyzéséhez kommentelni. Kapunk benne rendesen! :) Jó olvasást kívánok.:)
szocped 2011.09.21. 22:37:12
Kedves Doktor úr!Úgy hozta a sors, hogy mostanában több vadászt megismertem. Az idősebb vadászok szeretettel, örömmel élvezettel beszéltek az erdőről, az állatokról és a vadászatról. A fiatal "vadászok"- csak idézőjelbe írom, mert úgy érzem, soha nem lesz belőlük igazi vérbeli vadász- ők mókának, szórakozásnak veszik. Nem is tudják, nem is értik és sajnos nem is érdekli őket a vadászat lényege. Bennük valószínűleg soha nem fog kialakulni az a mérhetetlen alázat a vadászattal, az erdővel, az állatokkal szemben, ami a tapasztalt idősebb vadászoknál már természetes.Tehát úgy gondolom- teljesen laikusként- hogy mentorokra igenis szükség lenne. Az élet annyi területén kell mentort választanunk, iskola, munkahely stb,pont egy ilyen felelősségteljes területen nem tartják fontosnak? Pedig az elmélet és a gyakorlat mellett még nagyon sok minden van. /szokások, konfliktus kezelés, érzelmek, stb/ Ezeket csak tapasztalt emberek tudják tovább adni!!
Paci-ens 2011.09.22. 08:37:47
@szocped:
Igaza van a mentor kérdésben.A természetet értő idősebb nemzedék próbálná átadni tapasztalatait,de meg sem hallgatják,mert vagy azért, mert pénzükön jutottak helyzetbe, vagy azért, mert az öreg nem is tud velem lépést tartani,és mindenféle kifogást hoz fel a lövés ellen. Azokból az ismereteket elsajátítanó szándékú fiatalokból akik figyelnek, és meghallgatják a szakmai, jószándékú tanácsot, sajnos egyre kevesebben vannak.
Sajnos az sem biztos, hogy ezek az fiatal emberek az elsajátított tudásukat még tovább tudnák adni, mivel
a jelenlegi rablógazdálkodás kérdésessé teszi a jelenlegi flóra és a hozzátartozó fauna fennmaradását, így megszerzett tudásuk is semmivé válik.
Igaza van a mentor kérdésben.A természetet értő idősebb nemzedék próbálná átadni tapasztalatait,de meg sem hallgatják,mert vagy azért, mert pénzükön jutottak helyzetbe, vagy azért, mert az öreg nem is tud velem lépést tartani,és mindenféle kifogást hoz fel a lövés ellen. Azokból az ismereteket elsajátítanó szándékú fiatalokból akik figyelnek, és meghallgatják a szakmai, jószándékú tanácsot, sajnos egyre kevesebben vannak.
Sajnos az sem biztos, hogy ezek az fiatal emberek az elsajátított tudásukat még tovább tudnák adni, mivel
a jelenlegi rablógazdálkodás kérdésessé teszi a jelenlegi flóra és a hozzátartozó fauna fennmaradását, így megszerzett tudásuk is semmivé válik.
Az angol beteg 2011.09.22. 14:09:54
@Acél Csaba: Köszönöm a kérdést! :) Jelenlegi formájában a lovat biztosan, lelkesen és nem kihívásmentesen üljük.
Az angol beteg 2011.09.22. 14:33:54
@Paci-ens: Ügyes! :-)
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.09.22. 20:42:45
@Az angol beteg: végszóra megjöttem a csatából. A mentoroláson alapul pl. az orvosi rezidens képzés, ahol minden zöldfülűért egy orvosszaki felelős.Akkor a vadászatban is lehet. Lehetne. Csak a vízfej gyenge és beszari.
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.09.22. 22:07:41
@Az angol beteg:lényeges, hogy ne fordítva a lovon !
Az angol beteg 2011.09.22. 22:35:55
@Acél Csaba: :-) Meg hogy ne fogyjon el a ló alólunk.
csőrike1 2011.09.24. 23:11:35
Kicsit megkésve,de ha megengeditek, akkor most megszólal egy "másik" oldal is.
Nevezetesen , egy friss vadász, a "mentorált".
Nem tagadom, nem épp 20 évesen lettem vadász. Illetve, h pontosabban fogalmazzak, letettem sikeresen az állami vadászvizsgát.
Vissza lehet nézni a kommentjeimből, h a vizsga után duncorogtam egy sort, amire az ismerőseim azt mondták, h nem vagyok normális. Éjjel-nappal tanultam,
és nem csak arra gyúrtam, h valahogy átmenjek, úgy éreztem a tankönyv minden szavára szükségem lesz majd az életben a vadászatok során. Mentorom segítsége nélkül mindjárt a fegyverismeretnél elakadtam volna. Én úgy mentem a vad.vizsgára, h pld. a biztonságos fegyverkezelésről, használatról számot kell majd adni, a vadfajok ismeretéről nem is beszélve.Tévedtem. Olyanok is átmentek a vizsgán, akik egyáltalán nem ismerték pld. a madárfajokat, nem volt életükben fegyver a kezükben.
Akkor igazságtalannak tartottam h abból is vadász lett, aki még elméletben sem sajátitott el semmit.
Aztán belémhasított a felismerés, hogy a jó Isten mentsen meg attól ,h egyszer épp vadászat alkalmával olyan kerüljön a társaságomba, aki a fegyverismerettel is hadilábon áll.
Én, a kis friss vadász, akkor megfogalmaztam, h nem tartom elégségesnek a vizsgakövetelményt és a képzési rendszer sztem egyáltalán nem megfelelő. Attól h a vizsgázó a 20 korongból 5-öt kis segítséggel eltalál, még a biztonságos fegyverhasználattól nagyon messze van. Miután megkaptam a sikeres vadászvizsga bizonyítványomat, kiváltottam a vad.jegyet, de 1000 %-ig tudtam, éreztem, h ettől még nem lettem vadász. A vadásszá válás az egy folyamat. Úgy érzem, ezt valahogy a családból hozza az ember. Úgy gondolom , aki nem szereti és tiszteli a természetet, abból sosem lesz igazán vadász, max. jó lövő, vagy trófeagyűjtögető.
Sajnos nem volt módom családon belül "felszedni" a vadászat gyakorlati tudnivalóit, viszont a természet közelségében tölthettem gyermekkorom, mondhatni tanyavilágban, ahol az ébresztőóra a madarak csivitelése volt, és a gangról nézegethettem a legelésző őzikét.Ma is vallom, h a természet a boldogság kifogyhatatlan forrása, csak védnünk, óvnunk kell, és észrevenni a benne rejlő ezernyi szépséget.
A vadászat is számomra ebbe a gondolatkörbe és érzésvilágba illő, nem ellentétes azzal, mint ahogy sokan gondolják. A vadász ,az erdő, a vadvilág kertésze kéne h legyen.
A vadászat nem csak hobby , sport, szenvedély, hanem az igaz vadásznál a vadászat szinte életforma. AZ év 365 napján késztetést érez arra, h kinnt legyen az erdőn, a lesen, a tarlón, a nádas szélén. Nem azért h mindenáron lőjön, hanem h ott legyen, mert oda húzza a szíve, ahová tartozik.
Mentorom tanítását idézném, az igaz vadász a vadállatok ügyvédje, nem pedig az ügyésze. Nem moralizálok tovább, csak azt szerettem volna érzékeltetni, h én is fennti indíttatásból lettem vadász.
De ehhez a "zöldvérhez, zöldszívhez",azért kell/ene/ a megfelelő képzés.
...hát igen. És akkor ott van a hogyantovább, ahol én is tartok. Hiába van naagy, zőőd szívem, na meg puskám, meg a vizsgám, én ettől még egyáltalán nem vagyok készen.
Ugyanis nem tartom magam alkalmasnak önállóan vadászni, és bevallom, méltónak sem. Pedig már két éve járom a "szamárlétrát", közel egy évig csak Mentorom puskáját és málháját cipelgettem, és lélegzetvisszafojtva ücsörögtem vele a lesen, és áhítattal nézegelődtem, és boldog voltam, h mennyi csoda részese lehettem.
Egy éve lettem papírforma szerint vadász, de a helyzet számomra nem változott sokat. Továbbra sem tartom magam alkalmasnak arra, hogy egyedül , önállóan vadásszak, ill. h nemes vadra lőjek.
Igénylem, h továbbra is csak Mentorom társaságában vegyek részt vadászaton, legyen az egyéni les- vagy társasvadászat.Úgy érzem magam valóban, mint egy szárnyát próbálgató csőrike.
A vadászat során várom az instrukcióit, a megerősítést. Fürkészem, h látom-e az elégedett mosolyt a szemében, h jól csináltam, vagy az elkomorult arcot, akkor tudom nem jól tettem valamit.
Hála Istennek , általában mosolyt, és bíztatást látok. Ez nem azért van, mert mindig tökéletes vagyok, hanem azért, mert akkor adott puskát a kezembe, amikor egy évig csak barátkoztam vele.
Én már sokkal kritikusabb vagyok magammal szemben, mint Mentorom.
Tudom, még az önálló vadásszá válásom útjának csak az elején vagyok.
De valahol azt olvastam, nincs is cél, hanem az út maga a cél.
Jelentem , ez az út csodálatos.
De, segítgség nélkül kizártnak tartom, h vlakiből igaz vadász legyen. Sajnos nekem már az életem útja talán rövidebbre van szabva, de igyekszem minden percét kiélvezni és mindent megtanulni.
Nem tudom, h azelőtt mi volt a módi e-téren,de úgy mesélték, előbb a vad.társaságban pár évet el kellett tölteni az ifjoncnak valaki mellett, és amikor arra alkalmasnak találtatott, akkor kapott puskát a kezébe, és mondhatta magáról, h vadász.
Őszinte szívből mondom, úgy volt helyes.
Persze, ahogy Békés S. is írta, -akivel szó szerint egyetértek- kétféle vadász van.
Az egyik, a zőldlelkű, amilyennek majd én is tartanám magam, és a másik fajta.
Akinek kell az image-hoz, számomra az úri vadász, modern kivitelben.
Végy egy méregdrága terepjárót, méregdrága fegyvereket, fizess be lehetőleg úgy afrikai több tízezer eurós vadászatra, h még egy korongot sem lőttél, aztán mindezt fotózd, videózd le.
Aztán tedd közzé valamelyik "természetközeli" lapban.
Hát az ilyen is vadász. Azt hiszem ez rosszabb lehet, mint a pénzért vett szerelem.
Számomra az ilyen, nem vadász, és nem is hagynám h az legyen.
Végigjáratnám vele is a "szamárlétrát". Sztem a sok izomagyú újgazdag, letenne a vadászságról, merthogy túl sok macerával járna. Inkább venne jachtot,vagy tán egy szigetet magának.
Vadász az olyan, akinek az élménybeszámolója úgy kezdődik, h " agyonb....m egy bikát vazze..."?
Remélem sohasem keveredek ilyenek közé.
Kicsit bőlére sikeredett a komment a mentorságról, de nagyon húsbavágó volt a téma.
Összegezve, én, a botladozó friss vadászka, úgy érzékeltem, meg kéne bizony szigorítani a vadászvizsgát, és egyáltalán egy képzést indítani, mert ez még nem az.
A gyakorlatban pedig igen, kell a mentorság.
Katasztrófának tartom, hogy egy ilyen képzés után, azonnal fegyverrel a kézben valaki teljesjogú vadász legyen.
Most mondom, innen, a mentorált ill.mentorálandó oldalról- lehetetlen.
Legalábbis biztonsággal és szakértelemmel nem lehetséges. Már pedig elég sok a vadászbeleset is. Nem mondom, h ezért, de ...
Ha a vadász a vadállomány kertésze, de nem tudja a vadat elbírálni, mindenre lő ami mozog, akkor h is van ez?
Egy laza átkötéssel be is fejezem.
Mégpedig azzal, h szerencsés ember vagyok, mentoráltság tekintetében talán a legszerencsésebb.
Elmondhatom, h a sors a legkülömb Zöldlelkűvel hozott össze, aki a Mentorom lett, minden lépésemet figyelve, utamat egyengetve, amikor kell biztatva, a segítőm, akitől minden egyes vadászat alkalmával tanulok. Még a lesen elhangzott egy-egy mondat is szinte tanmese számomra.
Már a vadászatok alkalmával ráhangolódásképp elhangzó történek is tanulságosak voltak számomra.
Szóval, igaz vadásszá válni, csak egy igaz vadász mellett lehet. Az évek hosszú során.
Hálás vagyok a jó sorsomnak, h nekem mindez megadatott.
Ezúton is köszönöm Mentoromnak a sok-sok segítséget, tanítgatást, türelmet, de legfőképp a sok lelkesedést és bíztatást.
Igyekszem vadász-életutammal példázni majd többekközött azt is, h a mentorságra szükség van a még "zöldfülűeknek".
Remélem, h Mentorom még sokáig a szárnyai alatt melenget, mert az első alkalommal, amikor magamra hagyott gerlézésnél a napraforgó tábla szélében, épp azt a kétségbeesést éreztem , mint gyermekkoromban, amikor elvesztem.
Csak akkor nyugodtam meg, amikor meghalottam elismerő éljenzését /ami persze avatást vont maga után hosszú bottal/ valahonnan a napraforgó sorok közül.
ui: ... még egy gondolat. Sikk lett vadásznak lenni.Meg lőni.
Nem lehetne, h ők csak korongot lőjenek, vagy kemény edzéssel a lőtéren táblácskára aminek a közepében fekete körök vannak?
Tudom nem.. mert ahhoz sok energiát kell az edzésekbe fektetni, h a falra lehessen aggatni a "trófeát". Na meg az olyan snassz, valamiért megkűzdeni.
Nevezetesen , egy friss vadász, a "mentorált".
Nem tagadom, nem épp 20 évesen lettem vadász. Illetve, h pontosabban fogalmazzak, letettem sikeresen az állami vadászvizsgát.
Vissza lehet nézni a kommentjeimből, h a vizsga után duncorogtam egy sort, amire az ismerőseim azt mondták, h nem vagyok normális. Éjjel-nappal tanultam,
és nem csak arra gyúrtam, h valahogy átmenjek, úgy éreztem a tankönyv minden szavára szükségem lesz majd az életben a vadászatok során. Mentorom segítsége nélkül mindjárt a fegyverismeretnél elakadtam volna. Én úgy mentem a vad.vizsgára, h pld. a biztonságos fegyverkezelésről, használatról számot kell majd adni, a vadfajok ismeretéről nem is beszélve.Tévedtem. Olyanok is átmentek a vizsgán, akik egyáltalán nem ismerték pld. a madárfajokat, nem volt életükben fegyver a kezükben.
Akkor igazságtalannak tartottam h abból is vadász lett, aki még elméletben sem sajátitott el semmit.
Aztán belémhasított a felismerés, hogy a jó Isten mentsen meg attól ,h egyszer épp vadászat alkalmával olyan kerüljön a társaságomba, aki a fegyverismerettel is hadilábon áll.
Én, a kis friss vadász, akkor megfogalmaztam, h nem tartom elégségesnek a vizsgakövetelményt és a képzési rendszer sztem egyáltalán nem megfelelő. Attól h a vizsgázó a 20 korongból 5-öt kis segítséggel eltalál, még a biztonságos fegyverhasználattól nagyon messze van. Miután megkaptam a sikeres vadászvizsga bizonyítványomat, kiváltottam a vad.jegyet, de 1000 %-ig tudtam, éreztem, h ettől még nem lettem vadász. A vadásszá válás az egy folyamat. Úgy érzem, ezt valahogy a családból hozza az ember. Úgy gondolom , aki nem szereti és tiszteli a természetet, abból sosem lesz igazán vadász, max. jó lövő, vagy trófeagyűjtögető.
Sajnos nem volt módom családon belül "felszedni" a vadászat gyakorlati tudnivalóit, viszont a természet közelségében tölthettem gyermekkorom, mondhatni tanyavilágban, ahol az ébresztőóra a madarak csivitelése volt, és a gangról nézegethettem a legelésző őzikét.Ma is vallom, h a természet a boldogság kifogyhatatlan forrása, csak védnünk, óvnunk kell, és észrevenni a benne rejlő ezernyi szépséget.
A vadászat is számomra ebbe a gondolatkörbe és érzésvilágba illő, nem ellentétes azzal, mint ahogy sokan gondolják. A vadász ,az erdő, a vadvilág kertésze kéne h legyen.
A vadászat nem csak hobby , sport, szenvedély, hanem az igaz vadásznál a vadászat szinte életforma. AZ év 365 napján késztetést érez arra, h kinnt legyen az erdőn, a lesen, a tarlón, a nádas szélén. Nem azért h mindenáron lőjön, hanem h ott legyen, mert oda húzza a szíve, ahová tartozik.
Mentorom tanítását idézném, az igaz vadász a vadállatok ügyvédje, nem pedig az ügyésze. Nem moralizálok tovább, csak azt szerettem volna érzékeltetni, h én is fennti indíttatásból lettem vadász.
De ehhez a "zöldvérhez, zöldszívhez",azért kell/ene/ a megfelelő képzés.
...hát igen. És akkor ott van a hogyantovább, ahol én is tartok. Hiába van naagy, zőőd szívem, na meg puskám, meg a vizsgám, én ettől még egyáltalán nem vagyok készen.
Ugyanis nem tartom magam alkalmasnak önállóan vadászni, és bevallom, méltónak sem. Pedig már két éve járom a "szamárlétrát", közel egy évig csak Mentorom puskáját és málháját cipelgettem, és lélegzetvisszafojtva ücsörögtem vele a lesen, és áhítattal nézegelődtem, és boldog voltam, h mennyi csoda részese lehettem.
Egy éve lettem papírforma szerint vadász, de a helyzet számomra nem változott sokat. Továbbra sem tartom magam alkalmasnak arra, hogy egyedül , önállóan vadásszak, ill. h nemes vadra lőjek.
Igénylem, h továbbra is csak Mentorom társaságában vegyek részt vadászaton, legyen az egyéni les- vagy társasvadászat.Úgy érzem magam valóban, mint egy szárnyát próbálgató csőrike.
A vadászat során várom az instrukcióit, a megerősítést. Fürkészem, h látom-e az elégedett mosolyt a szemében, h jól csináltam, vagy az elkomorult arcot, akkor tudom nem jól tettem valamit.
Hála Istennek , általában mosolyt, és bíztatást látok. Ez nem azért van, mert mindig tökéletes vagyok, hanem azért, mert akkor adott puskát a kezembe, amikor egy évig csak barátkoztam vele.
Én már sokkal kritikusabb vagyok magammal szemben, mint Mentorom.
Tudom, még az önálló vadásszá válásom útjának csak az elején vagyok.
De valahol azt olvastam, nincs is cél, hanem az út maga a cél.
Jelentem , ez az út csodálatos.
De, segítgség nélkül kizártnak tartom, h vlakiből igaz vadász legyen. Sajnos nekem már az életem útja talán rövidebbre van szabva, de igyekszem minden percét kiélvezni és mindent megtanulni.
Nem tudom, h azelőtt mi volt a módi e-téren,de úgy mesélték, előbb a vad.társaságban pár évet el kellett tölteni az ifjoncnak valaki mellett, és amikor arra alkalmasnak találtatott, akkor kapott puskát a kezébe, és mondhatta magáról, h vadász.
Őszinte szívből mondom, úgy volt helyes.
Persze, ahogy Békés S. is írta, -akivel szó szerint egyetértek- kétféle vadász van.
Az egyik, a zőldlelkű, amilyennek majd én is tartanám magam, és a másik fajta.
Akinek kell az image-hoz, számomra az úri vadász, modern kivitelben.
Végy egy méregdrága terepjárót, méregdrága fegyvereket, fizess be lehetőleg úgy afrikai több tízezer eurós vadászatra, h még egy korongot sem lőttél, aztán mindezt fotózd, videózd le.
Aztán tedd közzé valamelyik "természetközeli" lapban.
Hát az ilyen is vadász. Azt hiszem ez rosszabb lehet, mint a pénzért vett szerelem.
Számomra az ilyen, nem vadász, és nem is hagynám h az legyen.
Végigjáratnám vele is a "szamárlétrát". Sztem a sok izomagyú újgazdag, letenne a vadászságról, merthogy túl sok macerával járna. Inkább venne jachtot,vagy tán egy szigetet magának.
Vadász az olyan, akinek az élménybeszámolója úgy kezdődik, h " agyonb....m egy bikát vazze..."?
Remélem sohasem keveredek ilyenek közé.
Kicsit bőlére sikeredett a komment a mentorságról, de nagyon húsbavágó volt a téma.
Összegezve, én, a botladozó friss vadászka, úgy érzékeltem, meg kéne bizony szigorítani a vadászvizsgát, és egyáltalán egy képzést indítani, mert ez még nem az.
A gyakorlatban pedig igen, kell a mentorság.
Katasztrófának tartom, hogy egy ilyen képzés után, azonnal fegyverrel a kézben valaki teljesjogú vadász legyen.
Most mondom, innen, a mentorált ill.mentorálandó oldalról- lehetetlen.
Legalábbis biztonsággal és szakértelemmel nem lehetséges. Már pedig elég sok a vadászbeleset is. Nem mondom, h ezért, de ...
Ha a vadász a vadállomány kertésze, de nem tudja a vadat elbírálni, mindenre lő ami mozog, akkor h is van ez?
Egy laza átkötéssel be is fejezem.
Mégpedig azzal, h szerencsés ember vagyok, mentoráltság tekintetében talán a legszerencsésebb.
Elmondhatom, h a sors a legkülömb Zöldlelkűvel hozott össze, aki a Mentorom lett, minden lépésemet figyelve, utamat egyengetve, amikor kell biztatva, a segítőm, akitől minden egyes vadászat alkalmával tanulok. Még a lesen elhangzott egy-egy mondat is szinte tanmese számomra.
Már a vadászatok alkalmával ráhangolódásképp elhangzó történek is tanulságosak voltak számomra.
Szóval, igaz vadásszá válni, csak egy igaz vadász mellett lehet. Az évek hosszú során.
Hálás vagyok a jó sorsomnak, h nekem mindez megadatott.
Ezúton is köszönöm Mentoromnak a sok-sok segítséget, tanítgatást, türelmet, de legfőképp a sok lelkesedést és bíztatást.
Igyekszem vadász-életutammal példázni majd többekközött azt is, h a mentorságra szükség van a még "zöldfülűeknek".
Remélem, h Mentorom még sokáig a szárnyai alatt melenget, mert az első alkalommal, amikor magamra hagyott gerlézésnél a napraforgó tábla szélében, épp azt a kétségbeesést éreztem , mint gyermekkoromban, amikor elvesztem.
Csak akkor nyugodtam meg, amikor meghalottam elismerő éljenzését /ami persze avatást vont maga után hosszú bottal/ valahonnan a napraforgó sorok közül.
ui: ... még egy gondolat. Sikk lett vadásznak lenni.Meg lőni.
Nem lehetne, h ők csak korongot lőjenek, vagy kemény edzéssel a lőtéren táblácskára aminek a közepében fekete körök vannak?
Tudom nem.. mert ahhoz sok energiát kell az edzésekbe fektetni, h a falra lehessen aggatni a "trófeát". Na meg az olyan snassz, valamiért megkűzdeni.
Az angol beteg 2011.09.25. 13:26:50
Ilyen gyönyörű,kerek komment után úgy érzem nem lenne alkalmas hozzászólnom és csenddel illene kitágítanom a teret, hogy mégtovább érjen az üzenet...de engedd meg kedves Csőrike, hogy mégis egy kis jutalomserleget küldjek neked többet között olyan kedvenc gonodolatokért (IS!) mint "a természet a boldogság kifogyhatatlan forrása", " az út maga a cél", "rosszabb lehet, mint a pénzért vett szerelem."
___________0000000000000000000________
____________00000000000000000_________
_____________000000000000000__________
______________0000000000000___________
______0000____0000000000000____0000___
_____00__00___0000000000000___00__00__
____00____00_000000000000000_00____00_
____00______00000000000000000______00_
_____00_____00000000000000000_____00__
______00___0000000000000000000___00___
_______00_000*SZÉP**VOLT*000_00____
_________00000000000000000000000_____
__________0000000000000000000000______
___________00000000000000000000_______
_____________0000000000000000_________
___________________000________________
___________________000________________
__________________00000_______________
_________________0000000______________
_________________0000000______________
____________00000000000000000_________
___________0000000000000000000________
___________0000000000000000000________
___________0000000000000000000________
___________0000000000000000000________
_________00000000000000000000000______
_________00000000000000000000000______
___________0000000000000000000________
____________00000000000000000_________
_____________000000000000000__________
______________0000000000000___________
______0000____0000000000000____0000___
_____00__00___0000000000000___00__00__
____00____00_000000000000000_00____00_
____00______00000000000000000______00_
_____00_____00000000000000000_____00__
______00___0000000000000000000___00___
_______00_000*SZÉP**VOLT*000_00____
_________00000000000000000000000_____
__________0000000000000000000000______
___________00000000000000000000_______
_____________0000000000000000_________
___________________000________________
___________________000________________
__________________00000_______________
_________________0000000______________
_________________0000000______________
____________00000000000000000_________
___________0000000000000000000________
___________0000000000000000000________
___________0000000000000000000________
___________0000000000000000000________
_________00000000000000000000000______
_________00000000000000000000000______
Az angol beteg 2011.09.25. 13:29:31
Ez egyben sztem megérdemelten az itt valaha írt leghosszabb komment jutalma is :) nemde Doki?
Az angol beteg 2011.09.25. 13:35:01
..de legfőképp egy igaz VADÁSZé.
csőrike1 2011.09.25. 17:30:51
@Az angol beteg: Reakciód könnyeket csalt a szemembe.
Ha "CSAK" Te olvastad volna az irományomat, már akkor megérte.
Köszönöm a nagybetűs titulust is, aminek egyenlőre "csak" lélekben felelek meg, de talán az a legfontosabb.
Ezt pedig Neked kűldeném:
..." és akinek szép a lelkében az ének
az hallja a mások énekét is szépnek..."
Köszönöm!
Ha "CSAK" Te olvastad volna az irományomat, már akkor megérte.
Köszönöm a nagybetűs titulust is, aminek egyenlőre "csak" lélekben felelek meg, de talán az a legfontosabb.
Ezt pedig Neked kűldeném:
..." és akinek szép a lelkében az ének
az hallja a mások énekét is szépnek..."
Köszönöm!
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.09.25. 18:05:52
@csőrike1:...szóban kommenteztem...!
csőrike1 2011.09.25. 19:57:03
@Acél Csaba: Igen. Köszönöm.
Az angol beteg 2011.09.25. 20:13:45
@csőrike1: Én is köszönöm! :-)
Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.09.25. 21:18:41
Sokszor elbizonytalanodok, hogy mivégre is írogatok, sokszor teljes érdektelenségbe ütközve - de amikor ilyen szép és nemes gondolatok fűződnek fel az irományomra és szépre szép válaszok érkeznek, akkor úgy gondolom megéri.