Estván, majdani Szent Kerál.

Levelem - ha nem sértelek - nem rovással íródott, hogy majdani utódod az Orbán kerál is tudja olvasni, ámbár a fősámán a csontok kivetéséből azt látá, hogy majdan így lesznek a hordák táborai kitáblázva. Kerálom. Országodban nagy a baj. Túl gyorsan tevéd az igazságot, a nép nem érti, buta hozzá, hogy mivégre a sietség. Tűzzel vassal országolsz, amitől a nép megnyomorodék, már csak páran hajbókolnak körötted, a Nagybajszú, meg a Fővadász alvezírek.  Törvénybe tevéd, hogy a hűtlenségért fővesztés jár. Kerálom. Ettől hamarabb elfogy a néped, mint gondolád. A csatákban fáradt pórnép segge már kilóg a nadrágból, nem értik a buta fejükkel, hogy a száz birkából az eleddig huszonöt helyett mért kell huszonhetet leadni, a maradékot meg a köcsönbevett ételért italért egy szálig Felségednek adni.         A Főtáltosod beszédét sem érté a nép, mert folyton gyütt, csak gyütt, egyre közelebb, mi meg hátráltunk, hogy belénk ne gázoljon. Pedig saját kezemmel csaptam agyon, aki röhögni merészelt. Már a lovaink csontjai is kilátszódnak, illen abrak árak mellett, rájuk sem ülünk, csak tóljuk űket.  A szijjgyártó mester is nagyon unja, hogy nyeregkészítés helyett csak a Te beszéded ismételje, parancsodra napont többször.

Kerálom, ha négybe vágsz sem mondhatok mást, hogy lassíts. Ne szegény nípeden verd le azt, amit ezer év alatt kell.

                                       Lázadó vezíred: Koppány.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.