Megjelent az "EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL" címü könyv
Magány!
2011.10.16. 12:30
"A magány úgy jó, ha van kivel megosztani" - szól a mondás, amiben az ellentmondás - a kétségtelen humor mellett - nagyon igaz. Az ember - társas lény - ezt az atavizmust örököltük, a magányosan vívott "csaták", vesztésre vannak itélve. Barlanglakó őseink is összebújtak, ha odakint az elemek tomboltak, vagy ha a kardfogú tigris ólálkodott, könnyű prédára lesve. A valakihez, valakikhez való kötődés igénye a gének jószándékú "parancsa" az életbenmaradás alfája.
Kialakultak az együttélésnek a mindenféle változatai, népek, nemzetek, csoportok, fajok stb.jöttek létre, a cizelláltság ezerarcú lett, mesterségesen létrehozott csoportosulások garmada jelent meg, olykor repedéseket létrehozva az eredeti, ősi együvétartozáson.
Annak ellenére, hogy bárki helye nagyjából meghatározható a sokszínű palettán, vannak olyan helyzetek, amikor az ember magányossá válik, egyedül marad önmagával - mégha szerető, vagy féltő kezek is óvják. Az egyik ilyen a betegség - amikor a gondoskodás ellenére, a csatát nekem kell megnyernem, egyedül küzdök az életemért - a segítség, ha orvosi, vagy családi, baráti - "csak" erőt ad, hogy az küzdelmem megvívjam. Nincs magányosabb ember - aki magára marad a szorongásával - mint pl. az, aki a műtő előtti előkészítőben fekszik, egy lepedővel letakarva, a mennyezeti neonfénybe bámulva és arra várva, hogy betolják. Átéltem párszor - hiteles a véleményem. De a siralomház "élménye" is a magány sátáni ölelése - ahogy a "túlélők" mesélik.
A másik "helyzet" a halál közeledte, amikor ki kell lépni ebből a földi létből és elindulni a magányos úton a végtelenbe.
Ezek tudatában még jobban felértékelődnek az emberi kapcsolatok, a szeretet és a megértés.Ebből kell több és a mindent szétszabdaló politikából, kevesebb, illetve semmi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szocped 2011.10.16. 21:58:27
Ez az egyik kedvenc idézetem. Ebben minden benne van amit a szeretet nyújthat. Hiszen akit szeretünk, annak arcáról leolvashatjuk, hogy valami nincs rendben. Aki szeret, az tudja, hogy segíteni kell. Aki tud szeretni, az megérzi, hogy a másik mit nem mer, vagy nem akar elmondani. Betegség idején fokozottan kiéleződik a szeretet iránti igényünk. És ez annál a betegnél is igaz, aki nagyon "keménynek" tetteti magát. Sőt, annak van legnagyobb szüksége rá.
Sajnos nekem is volt "rosszindulatú" betegségem és bizony keresztül mentem egysmáson, én is feküdtem a műtőasztalon kiterítve, stb. Bizony a vigasztalás, az együttérzés, és az, hogy szeretnek, akkor, ott, mindennél többet jelentett nekem. Gondolom ezzel más is így van.
Egyébként azt szoktam mondani, hogy a szeretet csodákra képes! És ez így is van!!
Lehet, hogy politikusainkat /1-2 évre/ be kellene "iratni" a mi fejlesztő iskolánkba, hogy megtanulják, mi is az a szeretet. Nálunk biztosan megtapasztalnák, -hogy hogyan lehet szeretni egymást, de legalábbis elfogadni a másikat,-hogy nem egymás ellen, hanem együtt kell működni. Azt pedig pláne megtanítanánk, hogy ők is emberek és nem kerálok.