Szezonkezdet!

2011.10.21. 17:18

A szürke felhők alatt futó csípős őszi szél nekifeszült a nádas szélének, a száraz levelek fázósan bújtak egymáshoz, mintha tudnák, hogy csak így mradhatnak életben, de csak az első hóig, amikor vékony derekuk megroppan a súly alatt, délceg testük a földre rogyik. Örömmel teszik, mert tudják, hogy tavasszal, az első cirógató szellőkre, az új hajtások az  ő gyökereikből  fognak az ég felé szökni. De addig még van egy kis idő, most más dolguk van, ezt beszélik meg halk susogással. Egy fácánkakas bújik meg a nádszálak tövében, érzi a veszélyt, repülni kéne, menekülni, de valami visszatartja.

Jajj jajj, ne bújj ki szép madár - suttogta a szélben hajladozó nádszál - veszély leselkedik rád, vadászok járnak erre. Maradj, maradj, zizegték a többiek is, majd mi elbújtatunk, ha összekapaszkodunk, összefonódunk, olyan sűrűn állunk, hogy az a négylábú izgága ugatós sem tud közénk furakodni. Látod, az öreg barna kucsmás öreg nád, ott a szélen - tudod, a háta mögött öreg bugásnak hívjuk - már sokat látott, hallott, mesélte, hogy tavaly is jöttek a vadászok és egy magabiztos rokonod reptét egy durranással megtörték és képzeld - még elmondani is borzalmas -  az a ronda négylábú a szájába vette és cipelte, mint egy szolga. Pedig őneki is mondtuk, hogy maradjon a lábunk alatt, de büszke volt és gőgős - tud ő gyorsan repülni - hőzöngött és ez lett a veszte.

Nem értette a díszes madár, mit susog a nádas, egyet rúgott magán és hangos kakatolással a szélnek feszült, meredeken emelkedett, célba vette a közeli kis erdőfoltot, ahol egy tető alatt jóféle kukoricaszemek várták. Mintha ugyan a nádas szélén  egy zöldruhás embert látott volna, valami botszerűséggel a vállánál,  amitől az ösztöne azt diktálta, hogy forduljon és másfelé repüljön, de ekkor egy durranás hallatszott és ráborult a sötétség.

-Szép lövés volt Karcsi-  de ezt ő már nem hallotta, élettelen teste ott feküdt a nádas szélénél. Ugye megmondtuk, hogy maradjon....meg bizony, bólogattak mindannyian az egyre erősebb, már a tél jöttét igérő szélben, szomorúan a földig hajolva. 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr673320351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csőrike1 2011.10.22. 15:41:45

Valaminek a kezdete, mindíg valaminek a végét is jelenti.
Végetért a gerlézés , elkezdődött a fácánozás.
Ez az írás gyönyörű emléket állít a fácánozás kezdetének, akár méltó lenne egy könyv borítójának is.
Karcsinak pedig gratula !

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.10.22. 18:49:59

@csőrike1: ..."mint az elfutó hab és az első érkező...".
Azért fácánozás közben egy-két óvatlan gerle is fölénk keveredett...!
Karcsi lőtte a szezon első fácánját. Nekem "csak" az ezüst jutott, zimme zumm..recefice bum,bumm, bumm.
süti beállítások módosítása