Szegény Apám mondotta volt, hogy -  fiam, én arra a hegyre föl nem megyek, nem zerge csinált engem. A mondókája a legkisebb dombra is érvényes volt, igazi síkvidéki vadászként utálta a hegyeket. Igazából én is az alföldi vadászatokat kedvelem, a hegyeket, dombokat legföljebb jóidőben látogatom, ugyanis semmiféle havon csúszós sportot nem tudok. A saját lakóhelyem kisebb dombjait már megszoktam, igaz, volt rá harminc évem. 

Mindezek után felér egy kamikáze akcióval, hogy zergére megyek Ausztriába. Jó húsz évvel ezelőtt már kipróbáltam, hogy milyen érzés kétezer méter magasan sziklát mászni egész nap, hogy valamikor késő délután sikerüljön egy zergét lőnöm - de a kihívás akkor az igazi, ha embertpróbáló. Ez most az lesz. 

Ahogy falumban mondják, majd gyüvök !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.