Hogy rögtön az elején tisztázzuk - nem lőttem zergét. De azonnal hozzátéve, egy fiatal zergebakot lőhettem volna, de nem tettem, minek, ez kb. olyan, mintha egy idelátogató vadász mondjuk nyolc kilós bikát akar lőni és kilövetek vele egy kis hitványka kétévest. Már lőttem zergéket, pontosabban kettőt, így nem hajtott a "lövéskényszer". Egyáltalán nem bánom, ugyanis volt sikerem, ami ugyan másképpen reaiizálódott - kibírtam a hegyeket, a mászásokat, a kétezer méter fölötti magasságokat, a jeges sziklákon egyensúlyozásokat, stb. - hozzátéve  a közepes tériszonyomat. A közepes azt jelenti, hogy egy hokedlin állva még nincs.  Igaz, még ma sem tudok lábraállni az izomláz miatt. Tudtam, hogy kemény lesz ez a vadászat,  a vendéglátóm előre elmondta, de nagy különbség volt a mese és a valóság között. 

Hogy nagyjából elképzelhetőek legyen a hegyek "méretei" csak annyit árulok el, hogy Salzburg tartomány déli részén fekvő kis faluban voltam, környékén a nálunk is jól ismert síparadicsomokkal, mint Bischofshofen, vagy Taxenbach. A falut környező hegyek 2300 és 2500 m közöttiek és rendkívül gorombák. A meredek oldalakban csak alig kapaszkodik meg a gyalogfenyő, majd ezek fölött már csak a csupaszon meredő sziklák ostromolják az eget.Itt van a zergék hazája. Ők ragaszkodnak a lakóhelyükhöz, ha lőni akarok, nekem kell "hozzájuk" eljutnom valahogy. Megtettem !

No majd erről legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.