Megoldás?

2011.12.09. 15:01

Szomorú statisztika látott napvilágot és borzolja a kedélyeket - miszerint kishazánkban minden negyedik órában öngyilkosság történik. Nem akarok osztani, szorozni, de ez évente egy kisebb lakóközösségnyi ember. Jóllehet az öngyilkosságok egy része nem más, mint üzenet a külvilág felé, "csak" figyelemfelkeltés, segélykérés egy kinyújtott kézért, egy viszonzott érzésért, egy pillanatnyi krízishelyzet megoldásáért küldött könyörgés. Igazából nem akar az ilyen meghalni. De az esetek nagyobbik része valóban az élet eldobásáról szól, visszavonhatatlanul. Mondják, ha valaki meg akar halni, az meg is fog. Azt a módját választja, ahonnan nincs visszatérés. 

Falumban "divat" volt a vízbeugrás. A szóbeszédben ez úgy nyilvánult meg, hogy "a Dunának ( nem bele )  megyek". Gyakorlat lett belőle, amire a kompot szemelték ki.  Egyszer egy asszony felszállt az induló kompra és közölte, hogy középen ugrani fog. Nem hitték, mert állandóan ezt emlegette. Ekkor megtette. Nem humoros, de elmesélem, amikor egy másik asszonyka is a kompot választotta, de a part is közel volt, meg - mint kiderült -tudott úszni,  a parton ülve sírdogált a sikertelenség miatt. Megrázó, amikor a kompon csak egy otthagyott papucs emlékeztet az éjszakai tragédiára. De, a hétköznapi beszédbe beépült a "mindjárt felkötöm magam" fordulat is, amit általában nem veszünk komolyan, mert azt gondoljuk, aki mondja, az nem teszi. Sajnos már ez sem igaz, példák sokaságát tudnám felhozni.

Az öngyilkos ÜZEN, üzen a környezetének, üzen családjának, vagy egy valakinek, de legtöbbször a magánynak. Az öngyilkosságok számában a világ élvonalába tartozni viszont már társadalmi üzenet is, a ki nem fizetett hitelek, az elárverezett lakások, a munkanélküliség,stb. egyszóval a kilátástalanság, a létbizonytalanság "hozadéka" az a végső kétségbeesés, ami az élet eldobásához vezethet. Politikus urak, csak óvatosan ezzel a néppel, mert elfogyunk.

Szerző: Acél Csaba

11 komment

Címkék: politika

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr433451091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csőrike1 2011.12.10. 00:04:46

Sajnos, nem épp szívet melengető téma került napirendre.
Bevallom, nem is szívesen bonyolódok bele, de.. még sem tudok szó nélkül elmenni mellette.
Saját bőrömöm is tapasztalom, h ez a világ egyre élhetetlenebb.
Hosszú-hosszú évtizedeket töltöttem el nem napi 8 órái munkával. Mondhatni végig-güriztem az egész életem, soha senkitől nem kértem, csak magamra számítottam, és erre még tán büszke is lehetnék.
Mára viszont odáig jutottunk, h szinte napi gondjaink is előfordulnak.
Dolgoznánk mi ma is többet, ha lenne munka és azt megfizetnék. De az anyagi probléma és a "máról-holnapra élés" még a kevesebbik probléma lenne.
A nagyobbik baj, hogy az ember a kilátástalanság mellett még megalázva is érzi magát, sőt továbbmegyek, az állandó szorongás , szinte rettegéssé nőtte ki magát.
Otthonainkban a melegség helyett a félelem a kétségbeesés, a kilátástalanság honol.
Nagyon nagy lelki kapaszkodóra van az embernek szüksége ahhoz, h ebben a világban életben tudjon maradni.
A kapaszkodó nyilván elsősorban az ember hite lehet, és valaki(k) aki tartja benne a lelket, hitét erősíti.
A kilátástalan helyzetben a legborzasztóbb, ha valaki magányos.

Közelegnek az ünnepek, a karácsony....
Sajnos ez is megadja a téma aktualitását. A bajban lévő ember , még szerencsétlenebbnek és elesettebbnek, elveszettebbnek érzi magát ilyenkor, ha nincs kivel megossza még a kétségeit sem.
Ilyenkor még több ember dobja el magától az életét elkeseredésében.
Pedig lehet, hogy elég lenne egy-két emberi szó, egy kis odafigyelés.
Ezzel csak azt akarom mondani, figyeljünk kicsit jobban oda egymásra.
Karácsony körül mindenki sokkal érzékenyebb. Lehet, hogy egy-egy mosoly, egy kedves szó, egy telefon egy rég nem látott barátnak "életmentő "lehet.

Az angol beteg 2011.12.10. 11:09:31

Szóról szóra egyetértek és osztom Kedves Csőrike szavait!!!

Doki pedig gyönyörűen, nem egyéni gyengeségnek, bűnnek felróva (ha szabad itt ezt a szót használni..) írta le ezt a sötét témát.

Az a baj ezzel a világgal, hogy érzelemmentessé vált. Lelki harmóniát pedig kevésbé nyerünk a racionalitásból. Sok szor ítélünk, elemzünk oylan helyzeteket amiről fogalmunk sincs, mivel nem tudunk belebujni a másik ember bőrébe. Gyakran szoktam idézni ennek kapcsán Shakespeare Rómeo és Júliájából: "Sebet gúnyol kit seb nem ért soha" Keménység és lágyság testvérei egymásnak. Csak az elvakult, jómódban üressé, gépiessé vált emberek nem tudják ezt. Valóban túléléssé lettek a mindennapok...mardosó önzetlenség fertőz..élettér, élhetési feltételek fogynak és megint odajutunk ahonnan indultunk. Csak nem bottal, kőbunkóval akarjuk magunknak.

Az angol beteg 2011.12.10. 11:13:24

Most látom önzetlenséget írtam....hej de szép is volna!

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.12.10. 17:44:40

@csőrike1: azért az is megér "egy misét", hogy éppen a háború utáni években, amikor szinte mindenki mindenét vesztette, alig volt öngyilkosság. Valószínű, az újrakezdés reménye éltette az embereket.Lassan most is minden veszni látszik, csak közben megszünt a remény is.De az emberi kapcsolatok, a szeretet támaszt adhat, kapaszkodót. A boldogság kék madara itt van közöttünk, csak keresni kell.

Paci-ens 2011.12.11. 04:51:40

Nem szeretném ismételni az előttem kommentezők szavait, főleg Csőrikét.

Nagyon sokan kerültünk olyan helyzetbe, hogy az öngyilkosság gondolatával kezdtünk foglalkozni, akár azért, mert elhagyott a szerelmünk, akár azért mert elvesztettük egy egész élet munkáját egy hibás döntésünk miatt.
Valóban a magányosság a legnagyobb rizikófaktor.Nincsenek barátok, ismerősök akik biztatást tudnának adni a kilátástalanságból.
Tizenhét éves korom óta dolgoztam, és sok nagy pofont értem meg, de mindig át tudtam vészelni, mert volt aki segítsen.
Tudtam segíteni én is másokon, és ez erővel töltött fel.Hatalmas tárháza van az emberi akaratnak az újra kezdéshez, csak ki kell aknázni.

"Egy példa a boldogság kék madarára!:
Két hónapja eltört a sarokcsontom, egy általam meghozott rossz döntés miatt.A feleségemnek egy hónap után eltört a sípcsontja, mert elesett a kertben.
(a rosszakaróim szerint én törtem el a lábát, hogy ne tudjon elfutni)
Otthon feküdtünk, mint két béna.A fiam látott el minket aki értelmi fogyatékos. Az iskolájából hoz ebédet,(amit azonnal felajánlottak) éthordóban,és feltálalja nekünk, majd elmosogat.Minden este átgyúrja a lábam, és úgy megy el aludni, hogy meggyőződik arról, hogy az édesanyja is rendben van."
Nekünk nem kell keresni a kék madarat.
Próbáljunk meg figyelni a közvetlen környezetünkre is, mert lehet, hogy segíteni tudnánk.

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.12.11. 20:03:58

@Paci-ens: Misuban valóban "benne van" a boldogság kék madara.Szerencsém van, hogy én is ismerhetem, sőt, vadászott is velem.

szocped 2011.12.11. 21:54:38

Az öngyilkosságról, okairól már annyit hallottunk, esetleg tanultunk, pszichológusi megközelítésből, szociológusi megközelítésből. Mondják, ha egy társadalom értékvesztett állapotba kerül,- márpedig mi ilyenben élünk- akkor gyakrabban fordul elő öngyilkosság. A régi értékeink elvesztették érvényességüket, újak pedig nincsenek.
Azért biztos vagyok abban, hogy az emberek többségének életében, a hétköznapjaiban is megmaradtak azok a "belső értékek", azok az egyetemes értékek, melyekkel segíthetünk magunknak és másoknak is.Ha megengedik felsorolnám azt a 12 értéket, melynek megismertetésére és fejlesztésére az UNESCO és az UNICEF tett kezdeményezést. Ezek az un: egyetemes értékek a következők: béke, tisztelet, felelősség, szabadság, szeretet, becsület, alázat, boldogság, tolerancia, együttműködés, egység, egyszerűség. Vagyunk egy páran, akik ennek jegyében havonta összeülünk / nem több, mint 2 órára/és beszélgetünk, játszunk, mesét írunk, tanulságokat tárgyalunk ki, stb. Fiatal anyukák, nagymamák, pedagógusok, szülők és nevelők együtt.
Úgy gondolom, hogy ezt a programot vinni kell tovább /a visszajelzések is ezt sugallják/
Tehát a megoldá? Az értékek megőrzése, megismertetése,feljesztése és tovább adása!!!!
Végül szeretnék egy kedvenc idézetet leírni, aminek óriási mondanivalója van.
"A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja amelyeket nem mertek kimondani"/ Szent- Gály Kata/

Acél Csaba · http://acelcsaba.blog.hu 2011.12.11. 22:28:33

@szocped: szép gondolat, sajnos nem mindenkihez jut el. A szeretet "gyógyító" erejéről tudunk, magam is tapasztalom. Sokszor egy betegnek nem is a gyógyításra, hanem a gyógyító orvos szavaira van szüksége.Egy szomszéd-falubéli idős asszony mondta, amikor hallja, hogy csikordul a kertkapu, jön hozzá a doktor, máris jobban van.Gratulálok a programhoz !

solti anasztazia 2011.12.15. 12:29:11

@Paci-ens: Jaj Istenem,de edes ez a gyerek..ok annyira halasak tudnak lenni,csodas szulok lehettek,ha igy viszonyul feletek!!!!

Ongyilkossaggal en is talalkoztam iden..kozeli hozzamtartozo altal..a levelet elobb megtalaltam,mint ot...hat meg soha nem ereztem olyat mint akkor,senkinek nem kivanom..

Az angol beteg 2011.12.17. 16:14:23

@solti anasztazia: :O :O

Ezt még olvasni is szörnyű és sokkoló.
:(( Fogadd őszinte részvétem, részvétünk!!
süti beállítások módosítása