Bevallom már elszoktam, hogy sok vadász részvételével vadásszak, amikor nem lehet a "szomszédot" megválogatni. Ezen a szeles, hideg vasárnapon ebben volt részem. A Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában zajlott a vadászat, annak homokját hordta a viharos szél, egész kis dűnéket alkotva az utakon. A nádasból szárnyra kapó fácánokat is kilőtt nyílként sodorta, volt amelyikre öten is lőttek. Két kakas is felém vette az irányt, a lövésemre tollcsomóként kezdték zuhanásukat, amikor egy "vadász" még belepuskázott. Egye kutya, nem tudta visszafogni magát  - gondoltam elnézést kér - de nem ez történt. Amikor kezdte a fácánokat felkötni az aggatékára, akkor értettem meg, hogy a kapzsiság mikre képes.

Van egy mondás, miszerint a "rossz szomszédság - török átok." Érvényes ez a vadászatra is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.