Vadászírónak lettem aposztrofálva - ám legyen. Próbálom magam ehhez tartani, holott lassan szétvet a düh azoktól az oktondi közéleti hírektől, amik naponta érnek.Hogy azért ne szakadjak el nagyon a "szakterületemtől" - jelesül a vadászattól ezért csak egy "idevágó" friss hírt kommentálnék. "Bejelentődött", hogy a magyar kincs a lábunk alatt hever, a drága föld és az aranyat érő vízbázis. Ezt kell fejleszteni.

Jó reggelt.

Azt kell fejleszteni, amit a közelmúlt során egyszer már szétvertek, majd összeraktak. Jól tudom - családunk is részesült benne - hogy egy generációt nyomorítottak meg, kisemmiztek, mondhatni, vérrel, könnyel történt a téeszesítés, de megtörtént és jól is működött.A vizek felhasználását pedig a vízügyi igazgatóságok működtették, csatornarendszerek, öntözőrendszerek épültek. A földek a zöldbárók kezébe kerültek, az öntözőrendszereket szétlopták, csatornákat beszántották, minden az enyészeté lett.

Ha nem az érvényesül - mint történelmünk során mindig, így mondhatni magyar specialitás -  hogy amit az elődök csináltak az ab ovo rossz, tehát meg kell semmisíteni, akkor most nem kéne drága támogatások árán beindítani azt, ami korábban volt.Ha ló nincs, szamár is jó, ha ipar nincs, jó a mezőgazdaság is.Majd felértékelődik a falu - mondta a nagyfőnök. Mire felértékelődne, ki fog halni. Korábban kellett volna ébredni, uraim.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.