Sajnos aktuális a téma, két jó ismerősöm kutyusa is a végét járja, megértem elkeseredésüket. Miután magam is átéltem már többször - nagyon jól tudom, hogy mit jelent egy hűséges társ elvesztése. Értjük mi, hogy ez a természet rendje, de nagyon nehéz elfogadni. Egy emberöltőbe több kutya élete is belefér, mégis nagyon nehéz a búcsú.

A szerencsés kutyáknak sorsuk van, a mi életünket élik, ugyanis ezredévek óta a kutya társunk lett, sorsukat mi alakítjuk, jól vagy rosszul, ettől kiszolgáltatott lett, de boldog.A hűség mintaképe.

Amikor egy kutyát magunkhoz veszünk, annak sorsát is magunkhoz öleljük, felelősek leszünk érte, gondozzuk, ápoljuk, tanítjuk, ezért cserébe a kutya sokkal többet ad, feltétel nélküli szeretetet.De egy kutya magunkhoz vételével, felvállaljuk annak öregkorát is, a betegségeket, és az elmúlást.Ha már nagyon beteg és nincs remény, akkor a végső döntést is vállalni kell, mert a szenvedéstől is csak mi tudjuk megváltani.A kutyának mi vagyunk az Isten. Ahogy a mi sorsunk Isten kezében a kutya sorsa a miénkben. Amikor kutyát veszünk, ezt is gondoljuk át.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.