Sonkák megfőzve,  sonkalében a tojások is, szóval a húsvéti szokásos ételek, már  bevetésre készen várják, hogy a feltámadás utáni vacsorán, végre a helyére tegyék  a koleszterineket.

Azután a maradék sonka elkezdi sanyarú életét, a bőrkék, a zsírosabbja, a "szálkás" részek egy darabig a hűtő lakói -  ha nem készül belőlük sonkás tészta - akkor az enyészeté lesznek. Nálam Bercié. Nem mondom, jó drága mulatság, sonkából 10 deka is elég lenne, ugyanis a többi már pocsékolás. Valahogy még "nem áll rá a szám" a hentesnél, hogy vágjon nekem egy kis szeletkét a hatalmas sonkából. Úri gőgből, vagy mifenéből egy közepes sonka felét hozom, pedig tudom, hogy ennyi nem fogy el. De azért a látvány sem semmi, ahogy a húsvét előtti időkben a sonka-torzó  ott lógott a spejzban, a boldog gyermekkort idézve. A sonkának nagyobb jelentősége volt, mint a húsvéti menüben szereplés. Azt sugallta, hogy szegények vagyunk, de jól élünk, mert van mit enni.

A főzés előtt a sonkát hideg vízben kell áztatni, főzés után pedig a főzőlében hagyni kihűlni! A tojásokat pedig a sonkalében kell megfőzni.

Áldott ünnepeket, a sonkához jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.