Megjelent az "EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL" címü könyv
Pacsirták.
2012.04.15. 12:03
Késik a tavaszi eső, az őszi vetések satnyán zöldellnek, a ritkás sorok között - mint kopaszodó embernél a fejbőr - kilátszik a sárgára szikkadt föld. A kukorica magok is száraz porba kerültek, epedve várják az esőt, hogy elkezdhessék új életüket. Csak az útszéli bokrok színesítik valamennyire a határt, a kökény, a galagonya most virágzik, de egy lila orgona is díszbe öltözve hirdeti a tavaszt.
Vidáman futkos előttem Berci kutya, ősz arcával és lábaival úgy fest, mint aki mészbe lépett. Ezeken a sétákon szinte megfiatalodik, egy egy fácán kakatolásra szoborrá merevedik, azután lassan rám néz, hogy vajon én hallottam-e. Na ne viccelj öregfiú - simogatom ősz fejét - kettőnk közül te lettél egy kicsit süket, nem én. De lehet, hogy ez csak praktikus süketség, csak akkor lép érvénybe, ha a helyére parancsolom.
Én inkább egy pacsirtapár magasból trillázó énekére figyelek. Próbálom az ég kékjében meglátni őket, de nem sikerül. Nem baj, a szerelmes üzenetük leér hozzám és csendes békévé lágyul a szívemben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2012.04.15. 16:42:45
Soha nem tudtam megszokni,hogy ha a legalapvetőbb jelzéseket, mint a fülem befordítását, a farkam egyenesen tartását, a szemem rámeresztését a szárnyas kakatolóra,lábam megmerevedését, nem követi a szokásos durr.
De a gazdám egy pacsirta párt figyel, bár nem látja őket,érzem hogy elmerül a szerelmi dalukban.
Nem is zavarom meg, mert még képes lenne utánam futni, amit erősen kétlek, mivel a pofaszőrzete igencsak fehérlik, mint az én lábaim.
De mindez nem is igen érdekes.Vele együtt lenni az az igazi Élet.