Jó helyre születtem, egyedüli fiúként,  három lánytestvéremmel, szüleimmel és egyik nagynénémmel együtt szép családot alkottunk.  Egy kisváros benzinkútja mögötti utcában láttam meg a napvilágot, ezt onnan tudom, hogy a benzinszagot éreztem. Egész nap játszottunk, a tesókkal kergetőztem, szóval remek dolgom volt, de egyszer valami váratlan történt. Jött egy kétlábú, leguggolt hozzám, megsimogatott - jelzem, ez nagyon jól esett - majd váratlanul felemelt és magához szorított. 

Azután egy jól ismert benzinszagú micsodában rázkódtam, bevallom már azon gondolkodtam, hogy hányok egyet, amikor valami füves udvarba érkeztem. Keresni kezdtem a lányokat, de folyton csak a kétlábú simogatott, gondoltam egye-fene, ha nincsenek a lányok, jó lesz ő is játszótársnak.

Csupa játékkal és simogatással telt a napom, bevallom, nagyon el is fáradtam. Valami kis szomorúságot érzek ugyan, amitől néha muszáj vinnyognom egy kicsit,  de már igazából nem is tudom miért teszem. Abba is hagyom, ugyanis jó nekem itt. Szeretnek !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.