Semmi!
2012.05.11. 07:45
Csendben és- reszketve a hidegtől - vártam a virradatot, hátha meghallom a "csuvikoló" hangot, amit a kakas ad dürgéskor.A leshelyemtől meredeken szakadt a mélybe a sziklafal, hogy valahol a mélyben gyűjtse a sok kis vízesés vizét egy nagyobb dübörgő hegyi patakba.Nem véletlenül hívják ezt a részt a háromezer vízesés vidékének. Nagyon füleltem, hogy kiszűrjem a kakas hangját, ebből a nagy hangzavarból.
Lassan virradt. Kezdtek formát ölteni a hegycsúcsok, a fenyők is lerázták magukról az éj sötétjét és álmosan nyújtóztak az ég hideg kékjébe. Itt -ott már madarak csivitelés is hallatszott, távolból egy kakukk strófái az otthont idézték. A hegyek csúcsára már ráköszönt a Nap, ettől azok hálásan szikrázni kezdtek, büszkén néztek le a mélybe, ahol még az árnyék volt az úr.
Eljött a kakasnász ideje, a puskát kézbe vettem és az előttem emelkedő dürgőhelyet néztem, szinte bűvöltem, hogy ide szálljon be egy kakas.Sajnos, semmi hang, semmi csuvikolás, csak a csüggedő remény.Elindultunk vissza. Majd holnap - talán holnap - biztattuk egymást.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2012.05.13. 07:16:48
Most már szerencsém, hogy nem hívtatok meg erre a vadászatra, mert a sok vízcsorgás mellett, nem csak a "csuvikoló"hangot nem hallottam volna meg, hanem egy újabb kis patakot indítottam volna el.