A reggeli fagyoskodással az aznapi vadászat befejeződött, másnap reggelig "szabad- foglalkozás" - mondta Tóni. Hasonlít ez a vadászat a szalonkázásra, csak ott estéli lesekkel, amik szintén nem tartanak fél óránál tovább.  Itt reggel várjuk a csuvikolást, ott inkább este a korrogást.

Tóni a hátára kanyarította a hátizsákját és elindult a völgybe valami elemózsiáért. Nekünk, szerencsétlen magyaroknak, a kétezer körüli magasság és a házikó színvonala nem sok variációs lehetőséget adott, sétálni nem volt kedvem - lábamban a reggeli tortúrával - aludni egész nap nem lehetett, úgy hogy hosszúnak tűnt a másnapig várakozás.

Mint minden mesében itt is megjelent egy" tündér". Egy szőke lány túrázott a házikónk felé, látszott rajta, hogy rutinos hegymászó. Szívesen beszélgetett velünk., amiből kiderült, hogy alig fél órás ereszkedéssel egy menedékházhoz jutunk, ahol kávét is kaphatunk.Egyébként, ő is ott dolgozik - mondta, szóval szeretettel vár bennünket. A kávé szóra még a nyálam is megcsordult, azonnal elmúlt a lábamból a reggeli izomgörcs és nekivágtunk a fél órásra ígért útnak .Kicsit aggódtam, hogy a meredek ereszkedésnek visszafelé lesz böjtje, mert ami lefelé lejt, az fölfelé ugyanannyit emelkedik - ami nem egy korszakalkotó megállapítás, de kemény valóság.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.