A második nap hajnali kelése sem sikeredett vidámabbra, mint az előző. Egész éjjel nagyon erős szél fújt, még a házikót is meglódította olykor. A sparherdot állandóan raknom kellett, mert a" cúg" gyorsan kihúzta a meleget. Szóval aludtam is meg nem is. Hajnalra a  hó keményre fagyott, végre nem kellettek a hóráfok. Ezen a reggelen már vittem magammal száraz ruhát, az átizzadtad lecseréltem, így jobban bírtam a hajnali derengés hozta metsző hideget.Megállapítottam, hogy kezdek belejönni.

Egy közeli fenyőről csuvikoló hangot hozott az erős szél - a puskát erősen szorítva vártam, hogy a kakas  beszáll a dürgőhelyre, de inkább távolodott. Alig egy-két percig élt a remény - de milyen jó is volt. A visszafelé úton egy fekete madár vágódott ki a fenyők közül és sebes repüléssel a völgy felé távolodott. Ennek a kakasnak hallottuk a hangját. Ez volt az ÉN kakasom. Legalább hallottam és láttam egy kakast. Ennyivel kell beérnem.

A vendéglátó még másnapra is marasztalt, hogy tud egy olyan helyet, ahol 100% lesz kakas.Ravasz jáger, akkor miért nem ott kezdtük - de ezt a kérdést már csak a hazafelé tartó úton tárgyaltuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.