Megjelent az "EB A VADÁSZ KUTYA NÉLKÜL" címü könyv
Medvekaland.
2012.07.10. 16:09
A "névnapi-bak" története után visszakanyarodnék még Székelyföldre. Vadásztörténet lesz ez is, de mégis más. Medvékről és a "Kárpátok géniuszáról" Csauseszkuról lesz szó, ahogy azt elmesélte az az erdész, aki őt kilenc évig vadásztatta medvére.
Egyik alkalommal, óriási medvét, világrekord méretűt lőtt a "főnök" - mesélte. Gondosan megnyúzták, éppen keretre akarták feszíteni, hogy száradjon, amikor betoppant az erdészház udvarára egy móc, szóval egy hegyi-pásztor. Tudni kell róluk, hogy kora tavasztól késő őszig terelik a rájuk bízott állatokat, egyetlen fegyverük egy hosszú nyelű balta, de ezzel - ha kell - a medvétől is megvédik a nyájat. Mogorva, indulatos, emberek, jobb őket elkerülni, de most éppen ő jött a medvékre panaszt tenni.
Meglátta a pásztor a hatalmas medvét, az ősi ellenséget, egy pillanat alatt elöntötte a perzselő indulat és egyetlen fejszecsapással kettévágta a preparáláshoz előkészített medvekoponyát. Hű, de nagy ribillió lett, most mi lesz - estünk pánikba - ha meglátja a "főnök", hogy nem vigyáztunk a medvéjére - ki tudja melyik bányában fogunk megrohadni.
Folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Paci-ens 2012.07.10. 21:08:19
Nekem is volt egy medvekalandom, de az is fenyegetett a Duna deltában a leprások szigetén való kényszermunkával.
A Mavad vezérigazgatója két kollégájával elhatározta, hogy "élményeim"alapján paducozni,és pisztrángozni fog Romániában, lévén megszállott horgászok.
Természetesen Én lettem a taxisofőr.
Az engedélyek kiváltása után, amit természetesen a cég fizetett,elindultunk négyen horgászni, Németkő(Piatra Nyemc)alá.
A helyi vadőr kísérete mellett térdig a patakban lóbálták is a botokat, eredmény nélkül.
Én közben a vadőrrel beszélgetve,tudtam meg, hogy az elmúlt évben egy hatalmas medvét ütött el a vonat, aminek a gereznáját a faszárító padlásán tárolta.
Azonnal megalkudtunk 20 dollárban, ügyet sem vetve a horgászokra.
Amikor véget ért az eredménytelen horgászat a Vadőr házánál egy igen jó muzsdés pisztráng vacsorát kaptak az urak. Fizettek is érte, mint a katonatisztek.
Közben lekerült a padlásról a gerezna is,csak egy baj volt vele,csont száraz volt.De Ian azonnal megoldotta a problémát, és belegyömöszölte egy kútba.Egy órás áztatás után már elég puha volt ahhoz, hogy a peugeot pótkerekének kosarába becsomagoljam.
Már csak a hazafelé utat kellet megtenni, de a határnál a Vezérigazgató úr véreset pisilt, mivel a két kollégája a vámos hölgy élénk érdeklődésére, ami elsősorban a csomagtartóban lévő ásványvízre vonatkozott, lévén nyári meleg, egyfolytában brummogott.