Baj van, nagy baj. Aszálynak hívják a bibliai átok egyik fajtáját, már a templomokban imádkoznak az esőért. Szenved tőle ember, állat, legyen az házi, vagy vadonélő. A szarvasok elindulnak a víz irányába, nagy csapatok vonulnak az évszázados útvonalakon, illetve csak vonulnának, mert  a "frissen" felépített autópályák keresztezik az útjukat, szomjhalálra ítélve őket. Ahol pedig "összetorlódnak", ott a termésüket féltő gazdák aprítják.

A vaddisznók is elhagyták a megszokott erdeiket, beköltöztek a kukoricatáblák közepébe, ahol a  zsenge kukoricacsövek adnak nekik némi nedvességet. Dimbolják - az egyébként is csökött - kukoricát, aratáskor kiderül majd, hogy amit nem vitt el az aszály, azt megették a disznók

.Így lesz a szerencsétlen szarvasokból és disznókból első számú "közellenség". Már sokat mondtam, hogy a gazdák hagyjanak nyiladékokat a hatalmas kukoricatáblákban, hogy onnan tudjuk a vadkárelhárítást elvégezni. De nem, mert az terméskiesés - mondják. Ekkor  ökörséget ! Sokkal nagyobb kár az, ha háborítatlanul dőzsölhetnek a táblák közepén, mint amennyi a nyiladék miatti terméskiesés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.