Friss hajnali az élmény, az írásom szorosan  annak lábnyomában lépked,  ugyan már egy kicsit letisztulva, lehiggadva, de még erősen a hatása alatt írok. Már a tegnap este is maga volt a csoda és a lehetőség is - de mennyire más valamit látni, mint elejteni. Az eddigiekből - gondolom - kiderült, hogy szarvasvadászatról beszélek.Tegnap este, "csak" egy -  a nyiladékba hajló - bokor volt a golyó útjában, pedig percekig állt a bika, szinte szoborszerűen. Azután egy tehén és egy ünő formájában a bikát elhívta a "kötelesség", és szemérmesen beváltottak az erdőbe. A történet ma hajnalban folytatódott.

Éjszakai sötétben lopóztunk fel a lesre, miközben folyamatosan bőgött a bika, szerencsére elég távol ahhoz, hogy ne hallja meg a lopakodásunk. Azután a tegnapi bika hangjához csatlakozott még egy.  Virradatkor azután minden kiderült. Először a tehén ballagott elő, majd a bika. A tegnapi ! Féltékenyen terelgette kicsi háremét, egy szemtelen kis másodéves bika elől.Majd még egy - harmadik -  bika is megjelent a színen, egy fiatal reményteljes, "aki" fejetlenül rohangált ide-oda, a kacérkodó asszonynép után.

Mire a didergő hajnalt felváltotta a szikrázó napsütés - minden elcsendesedett. de a történet itt maradt bennem, mélyen bevésődve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.