Olyan vadászterületeken, ahol kevesebb az erdő és több a mezőgazdaság, bizony az aratásokat sokkszerűen éli meg az állatvilág.

Vegyük sorba. Tavasszal, amikor pl a fácánok   fészkelési időszaka van és szívesen rakják  tojásukat a szépen zöldellő lucernatáblákba - ennek a növénynek az  aratásával kezdődik a betakarítási idény.  Ilyenkor bizony sok fészekalj kerül a kés alá. Azután a repce, majd kalászosok kerülnek a kombájnok vágóasztala alá, őzgidákat elpusztítva. Utolsó búvóhelynek marad a kukorica. Ideális élő- és táplálkozó hely, előszeretettel lakja a vad. A kukorica aratása alig pár nap alatt befejeződik, a vad csak azt veszi észre, hogy eltűnik körüle a biztonságot nyújtó növényzet, pánikszerűen menekülne,  de hová?

A szarvas vadásztatásom is ilyen "véget ért", a kiszemelt bika fejvesztve menekült a csupasz tarló láttán.Hogy azután visszajön-e, vagy végleg elvándorolt - majd kiderül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.