Részlet a "Szőke" kutya naplójából.

... Amikor megpillantom kicsi gazdám kezében a fekete madzagszerűséget, rögtön tudom, csudajó dolgok történnek majd.
Sétálni megyünk, világot látni!
Mennyi új dolog, mennyi új szag, és mennyi új, számomra még ismeretlen szőrös, tollas mindenfélével fogunk találkozni.
Ilyenkor valami hevesen dobol idebennt, bennem, és nagyon örülök.
Így volt ez azon a napon is, amikor a tollas izét lenyeltem.
Elindultunk kisgazdámmal a fekete köldökzsinórral összekötve. Mindig ezen sétáltat, nem értem miért. Lehet, hogy fél, h eltéved? Vagy tán azt gondolja, én fogok megszökni?
Szóval mendegélünk, egyszercsak kisgazdám megszólal: "..jön a Berci, a Berci..." Na akkor aztán dobol ám méghevesebben valami bennem, jön a "barna" kutyus, akit kiskorom óta ismerek. Öregebb nálam, de biztosan ő már mindent tud, amit én még nem. Nagyon szeretek vele játszani, bár néha rendre utasít, amikor én ugrálok, pedig csak azt akarom mondani, h nagyon szeretem, szeretek vele lenni, vele játszani, együtt kóborolni erdőn, mezőn.
... és egyszer csak tényleg ott volt Berci!!!! Hurrá!!! Most megpuszilom, megölelgetem!!! Jaj , de mikor veszi már le rólam kisgazdi ezt a madzagot?
Megvan!!! Itt van az én kis barátom, Berci!
Nagy volt az öröm, boldogság, ugrándoztunk, szaladgáltunk.
Bár valami gyanús volt. Berci gazdija vállán volt valami hajlított vasdarab.
Valamit nagyon beszélgettek a gazdik, és kémlelték az eget. Én is néztem, de nem láttam semmit,... illetve néha valami tollgombóc repült.
Aztán Berci gazdija kiegyenesítette a hajlított vasdarabot, engem pedig kisgazdám megint a fekete köldökzsinórra kötött, és maga mellé űltetett. Olyan áhítattal nézték az eget, hogy el sem tudtam képzelni mi fog történni. De valahogy éreztem, valami számomra izgalmas dolog lesz.
Egyszercsak egy nagy durranást hallottam, ami a vasdarabból jött ki.
Semmi kétség, ez egy durrogó vascső.
Jajaj! De mi történt itt? Ahogy durrant a vasdarab, az égből az a tollas repülö valami lepottyant. Jujdejó játék ez!!
Rángatom a madzagot, nem értem mi történik. Én miért nem szaladhatok megnézni azt a tollas játékot?
Berci szalad, keresi! De én már látom is hol van, én előbb megtalálnám, de az én gazdim nem enged. Berci is megtalálja, szájába veszi és viszi a gazdijának.
Leteszi elé.
Na végre! Elenged a gazdi engem is.
Rohanok én is, h megnézzem mi az.
Hűha! Ez egy kis tollas játék. De várjunk csak! Ez nem is játék. Olyan hússzaga van. De hol a hús, amikor csak a tollakat látom. Ezt meg kell néznem közelebbről. Bercinek és a gazdijának már nem kell.
Akkor most az enyém lesz! Az enyém bizony! Hiszen én már akkor megláttam amikor lepottyant az égből, csak nem engedték, h megtaláljam. De most megvan!
Usgyí, szaladok vele! Mindkét gazdi idegesnek látszik. Nem értem. Szólongat a kisgazdim, h menjek oda. Hogyisne, tán még elveszi a tollast, ami jó játéknak tűnik, de lehet h ez egy hússzagú, ehető játék.
Ez egy valódi kincs. Dehogy adom. Enyém!!
Jujuj! Jönnek felém! Szalad mindkét gazdi, ordítanak is. Elfogják venni, ordítják h vigyem vissza. Na nem.
Berci gazdája már köldökzsinórnyira van tőlem.
Jaj Istenem, most mi legyen? Hová dugjam, mit csináljak? Ezt a kincset nem adom. Nem jut jobb eszembe, roppantok egyet és lenyelem. Ez az enyém lesz most már. Igaz, nem tudtam vele játszani, de az enyém.
Huh... kicsit karistolta a gigámat a sok toll, de majd később biztosan jó lesz.
Legalábbis ezt gondoltam.
Aztán még sétáltunk Bercivel, de a tollas izé a gyomromban egyre rosszabb érzést keltett. Lehet, h nem kellett volna lenyelnem?
Egyszercsak éreztem, baj van.... visszajött a tollas, de rosszul éreztem magam.
Ott volt előttem, és Berci már nem akarta elvenni tőlem, sőt a gazdik sem.
Érdekes, nekem sem volt kedvem már játszani vele.
Kisgazdim szemrehányó tekintete helyett már az aggódást láttam.
Lehet, h szót kellett volna fogadnom.
De be kellett bizonyítanom Bercinek , meg a gazdiknak, h azért mert én még kicsi vagyok, én is tudom h kell elbánni egy égből pottyant tollas izével.
....de ... lehet, h legközelebb mégsem nyelem le....

@Yarissa: ..szerencsés ez a "fehér" kutya, hogy ilyen jó és megértő gazdája van ! Majd pallérozódik és remek vadászkutya lesz.

@Acél Csaba:
Yarissának igen fejlett kinológiai érzéke van!Ilyen gazdagon leírni ezt az eseményt, csak az tudja aki szereti és érti a kutyáját.
Köszönöm Yarissa, élmény volt olvasni.

@Paci-ens: Igen, nagyon szeretem, sőt több. Ő már az én kicsi Társam.
Tudod milyen?
Hát.... nem akarom dícsérni, csak úgy szerényen ha mégis jellemezni akarnám...
őszinte, bátor, hűséges, szeretetteljes, bevállalós, belevaló,kíváncsi, érdeklődő,nyitott,kalandvágyó, okos, tanulékony,kreatív, temperamentumos....és egy kis vadóc. Szóval tiszta anyja!
Elvileg , én vagyok a falkavezér.
De... csak Neked mondom, amikor rámnéz azzal a két gyönyörű , tiszta, őszinte, értelemtől csillogó szemével, el vagyok veszve, teljesen levesz a lábamról.
Szóval, akkor ki is a vezér?
Ha meg kell dorgáljam rá sem merek nézni, mert tudom, akkor elvesztem..
.
.mostanában elég sokat beszélek Róla.
Drága jó Mentorom, meg is szokta kérdezni, hogy : "..Csőrike, akarsz-e kérdés nélkül is beszélni a kutyádról?"
... szoktam akarni.... kérdés nélkül is.

@Yarissa: Úgy látom ( olvasom) megíródott a második kutyás könyvem.A lényeget leszűrve - a kutya nevelésének tanításának legfontosabb eleme a szeretet.Megjegyezném, a gyermeknél is !