A legutóbbi  irományom- ahogy a kommentekben vadásztársaim lereagálták -   valóban kissé "Vukosra" sikeredett, pedig bevallom egy percig sem jutott eszembe, hogy azt a rókát - rajzfilm hatására - futni engedem. Sőt, igazi vadászélménynek tartom, amikor fácánvadászat közben a hajtósorból felhangzik a róka, róka kiáltás - amitől a puskát tartó kezek jobban rászorulnak a tusára - szóval nagy lesz az izgalom. A sikeres elejtőnek pedig külön is gratulálnak.

 Akik  a rókáknak "drukkolnak"azok lehet, hogy nem tudják,  mennyi tyúkot lopott már őkelme, meg azt sem, hogy veszettséget, vagy száj és körömfájást terjeszt, nem beszélve a rühességről, de a felzabált fácáncsibék anyukájának pánikja sem számít, mert a rajzfilmben a világ legkedvesebb állatkájának láttuk. 

Lassan minden állatról készült már kedves rajzfilm, az éppen szakácskodó patkánytól kezdve a tengerekben szüleit kereső halacskáig, amik egytől-egyig remek kis alkotások, de ettől még a patkányt nem fogom kedvelni és lelkifurdalás nélkül fogok pecálni is. A szarvasbikára is lelkesen vadászunk, holott a csodaszarvas legendájában kereszttel az agancsai között látta őt Hunor és Magor.

A vadász lelkében - ha az rendben van - jól megfér a kettősség, egyfelől kíméli, óvja, védi a természetet, benne a vadon élő állatokkal,  másrészről, a vadgazda szemével - józan mértéktartással - lövi is a vadat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.