Az éjszakai vihar és felhőszakadás után, ragyogó tisztasággal, azúrkéken csillog az ég, a hosszú tikkasztó nyár után a növények tavaszt idéző friss zöld színben pompáznak, a fények huncutul kacérkodnak az árnyékkal, vigyázz árnyék, ha bújtál, ha nem, megyek - mint ahogy a gyerekek számolnak a bújócskás játékban. A levegő olyan tiszta, hogy szinte kortyolni lehet, a szél elsodorta  a nyomasztó porfelhőket, a zápor tisztára mosott mindent, mint a szennyes ruhákat a dolgos női kezek, ahogy azok vakító fehér felhőként száradjanak az ég ragyogó kékjében. 

A levegő lehűlt, friss hideg szelek borzolódnak a Dunán, a kertembe megérkeztek az első lakók, cinkék kezdték látogatni a feltöltött etetőt.  Okosak és fegyelmezettek ezek a kis madárkák -- tanulni lehetne tőlük Sorban ülnek  a kerti lugas ereszén és-  sorukra várva - egyenként repülnek be az etetőbe, ahonnan nagy boldogan, egy napraforgó maggal a csőrükben elrepülnek.

Ez a fegyelmezettség adta írásom apropóját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.