Kellemes idő, szelíd napsütés - szóval minden adott volt egy jó fácánozáshoz. Azt leszámítva, hogy  kora őszi időben, a madarak még a lábon álló kukoricásokban és a jókora tarlókon keresik a táplálékukat, ilyenkor  úgy tűnik, hogy kevés a fácán. Aggodalomra semmi ok - évek óta ismerjük ezt a területet - nagyon sok madár lesz itt télen.

Magára a vadászatra nem térnék ki, az kellemesen telt, öten voltunk és tizenegy kakast lőttünk, ráadásként pedig még gerléztünk is egy kiválót - szóval szép nap volt, de nem is erről írnék most.

Hazafelé térőben éppen a kompra vártunk, amikor egy kéregető asszony billegett beszélgető kis csapatunkhoz. Élelemre kért pénzt, bár nem úgy nézett ki, mint aki éhezik. Még a vadászat előtt bevásároltunk, friss péksütemények és húsos pogácsák lapultak a zacskókban, de valahogy nem volt rá napközben "kereslet" - így megmaradtak.

Javasoltam, adjuk oda a koldusnak, úgyis élelemre kéreget. A két nagy zacskóval a -  rossz lábai ellenére - egész fürgén elbicegett - gondoltam hazaszalad vele és megeszi. Nem ezt tette és ezt sajnos megláttam. Alig, hogy eltávolodott, a vele kószáló kutyáknak dobta a kapottakat.

Epilógus elmarad......a döbbenetet nem lehet szavakba formálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.