Valahogy úgy szól a mondás, hogy a "pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve"  Ennyit bevezetésként. Egy  Dráva menti társaságnál voltunk,  fácán-nyúl vadászaton. Ez lett volna a program, de más lett belőle.

Láttam én a vendéglátónk nagy igyekezetét, ami egy gazdag reggelivel kezdődött.. Volt ott minden., ami szem szájnak ingere, de én vadászat előtt nem szeretem túltölteni a gyomrom, mert majd azt is kell cipelni. Pedig ekkor még nem is tudtam, hogy kb. 16 km-t fogunk gyalogolni, szántásban, ragacsos vetésekben, kökényes árokpartokon, és-  horribile dictu - egy elhagyott vasútvonal talpfáin is.

Sajnos, a fácánokat nem találtuk, hiába volt leszórva a gazosok mellett szemes kukorica - szinte üres volt a határ. Bennem az tartotta a lelket, hogy  aranysakálokat ígértek a hajtásokban.

A fő baj volt, hogy ehhez a vadászathoz jó kutyák kellettek volna, ezzel szemben volt egy palotapincsi - nem viccelek,  tényleg - és egy konok foxi, aki kirándulásnak és vidám őzkergetésnek gondolta ezt a napot. Szóval kutya nélkül gyalogoltunk és hajtottunk saját magunknak. Ennek megfelelően lett szerény a teríték. Nem úgy, mint az izomláz. Abból kijutott bőven.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.