Vadászatban igaz, hogy nincs jobb, a rossz időnél, mint amilyen volt már jó pár éve, éppen  decemberben. Kicsit hasonlatos a mostanihoz, csak több hóval és nagyobb hófúvással. Nem fogadtam meg  Dr.Végh Endre rettentő szellemes - "A Murphy és a beteg vadász" - c. könyvében leírtakat, miszerint a négykerék meghajtás arra jó, hogy ott akadjak el, ahonnan már segítséget sem lehet hívni.

Szóval, abban a havas decemberben úgy gondoltam, hogy felülök egy röpke órácskát a vadászterületünk egy távoli lesére, mert disznók járták a környéket. Én magam is meglepődtem, milyen szépen törte Nivám a havat, már csak pár méter volt hátra, amikor őzek ugrottak ki az útmenti nádasból, "akikre" én úgyannyira rácsodálkoztam hogy elvétettem a keskeny csapást és az utat szegélyező mély barázdába csúsztam. Úgy állt ott szegény autóm, szinte az oldalára fordulva, mint egy süllyedő hajó. Se té' se tova - ahogy itt mondják.

Szerény becslés szerint is kb. kilenc kilométernyi gyaloglás várt rám. De nem  is lett volna baj, ha közben nem kezd esni a hó - nem is esni esni, szakadni - és nem sötétedik be.

Még nincs vége!  Sem a történetnek, sem a megpróbáltatásomnak !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.