Figyelj csak, ne járjon már olyan hangosan a csőröd, mert nem lesz jó vége. Szólj a többieknek is, ha így randalírozunk, még megjön a lopakodó nyávogós és akkor jaj lesz nekünk. Tudod, a múltkor is elvitt egyet a kis sárgákból, pedig ők ügyesebben repülnek, mint mi. Örüljünk, hogy abból az imbolygó házikóból amit a kétlábú akasztott oda, a sárga rokonok kiszórják a magokat, mi  meg felcsipegetjük.

De valami azért nem tetszik nekem. Túl nagy a csend sárgáéknál, máskor jönnek mennek, felkapnak egy magot és huss, a szomszédos meggyfa ágán törik föl, de hol lehetnek ilyenkor, szóval jó lesz vigyázni. Felborzolom a tollaimat, megrázom magam és éppen ugrálok a terített asztal felé, amikor egy furcsa árny suhan el fölöttem. Tekergetem a nyakam, nézek a magasba, de nem látok semmit.  A nyávogó nem lehet, az nem tud repülni, rokon pedig nem tud ilyen gyorsan....Jézus.....ez ő lesz ! Teljes erőmből csivitelek a többieknek, hogy meneküljünk. Egyszerre rebbenünk, amikor újra megjelenik az árny felettünk, hegyes a szárnya, hosszú a farka és iszonyat, hogy milyen görbe a csőre. Jaj meg a karma, ami most a hátamba vág , szorít és.........!

Szegény veréb, ezt jól levágta a karvaly - veszem a kezembe a még meleg testet. De neki is élnie kell, csak az ügyetlen verebet tudja elkapni. Mert így kerek a világ !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.