Az utcai lámpa fénye szemérmesen világította át, a hatalmas ezüstfenyő fehérre fagyott ágait, amitől azok olyan csillogásba kezdtek, mintha egy csodálatos menyegzői ruha fátyla lett  volna, amikor a templom fényei az oltár előtt állókra csodálkoznak., amikor az áhítatot és a szépséget, a Teremtő irányítja..  De a kisebb bokrok, tuják sem szerettek volna szégyenben maradni, nem akartak elmaradni  a délceg arától és ők is lelkesen szórták a gyémántos csillogást, ahogy az a vidám nyoszolyós lányokhoz illik.

A templom kupoláját a zúzmarás égbolt adta föléjük, amiből a csillagok is csak imitt-amott kandikáltak ki, ők is fázósan pislogtak a metsző hidegben. Tél tábornok házasította szépséges lányát, nem sajnálta tőle az ezüstöt, gyémántot, még a földre is jutott a fehéres csillogásból.

Hajnalig tartott a menyegző, de akkor megtörtént a baj....! Egy hívatlan vendég jött, pedig senki sem hívta, egy meleg szellő kezdte szemtelenül  mozgatni a fák ágait, mire azok ezüst-flittere potyogni kezdett és mire kivirradt csak  a fák alatti  nagy tócsa emlékeztetett a éjszakai csodára.

Ahogy reggel kinéztem az ablakon, már híre-hamva sem volt az  éjszaki csillogásnak, csak a víztől súlyos fenyőágak bólogattak szomorúan, álmosan, fáradtan.

Egy napig tartott a csoda! Pedig három napig szokott - a mondás szerint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.