Több mint érdekes egy olyan könyvet olvasni, amelyik  1906-ban  íródott és egy afrikai szafáriról szól. Damaszkin Arzén tollából származik a naplószerű írás, aki saját vagyonát beáldozva vágott neki az útnak, hogy ne csak öncélú legyen a vadászata, a  Természet Tudományi Múzeumnak gyűjtött.

Eddig nagyon nagy a hasonlóság Széchenyivel, de ahogy beleolvasok a könyvbe - már óriási a különbség. Ez az  Arzén nevű  hazánkfia, igencsak kitett magáért,  lövöldözött mindenre,  ami elé került, a nagy létszámú szafari embereit etetni is kellett, így igazából tényleg mindenre lőtt, ami szőrös és tollas.Ami még nagy különbség az a felkészültség. Széchenyit nem kell bemutatni, tudása, ismeretei, írásai a vadászati irodalom klasszikusai közé emelte.

Damaszkin Arzén számára a látott vadak jó része teljesen ismeretlen volt, de nem is ez a fő baj,  hanem a  dilettantizmusa. Sorban lövöldözte az elefántokat, rinocéroszokat, vízilovakat, olyan lőszerrel ( expandáló) ami nem alkalmas az elejtésükre, csak  sebzésükre.

Nem véletlen, hogy ez a vadászíró elmerült a feledés homályában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.