Dunaföldvárig sűrű ködöt túrt az autó orra, egyre rosszabb kilátásokkal - mármint a vadászatunkat illetően. Azután a Kiskunsági Parkot átszelő rémes állapotú úton kerülgettük a kátyúkat, pedig az út két oldalán volt az igazi látvány, azt kellett volna jobban figyelni.  Rengeteg vetési lúd, nyári ludak, lilikek  csapatai kavarogtak a levegőben, hogy leszállhassanak  -  találjanak egy kis szabad vízfelületet - a szikes pusztán. Milyen okosak ezek a madarak, ugyanis hamar kitanulták, hogy azok a ronda bűzös kamionok   nem veszélyesek számukra. Talán a tüdejükre - de erről még nincs irodalmi adat.

Régi "törzshelyünkre" érkezve, az autónkat "lecseréltük" egy orosz csodára egy UAZ-ra. A reggeli ködöt és párát, viharos Északi szél váltotta fel, egyre jobba fáztam, ami ellen csak a gyaloglás volt a gyógymód. Ebben nem is volt hiány. A fácánok igen fürgén repültek, némelyik olyan magasra tornyozott, hogy nem lehetett a söréttel elérni. Kevés madarat lőttünk, de megdolgoztunk értük.

Meg kell említsem a nap "hősét" - egy nagyon szép magyar vizslát, a Szikrát.  A munkája szemre is szép látvány volt, de ami még ennél is fontosabb, hogy eredményes.

Remek nap volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.