Minden évben elhatározom, hogy nem megyek többet a FEHOVÁ-ra.  Így volt ez idén is, mégis mentem. Mentségül, hogy "randevút" beszéltünk meg Bank Józsival, a Namíbiában élő "professional hunter"-el, ahogy önmagát címkézi. Többször vadásztatott, sok remek vadászkalandot éltünk meg együtt - de erről már írtam a Kuduláz c. könyvemben. Titkon abba reménykedtem, hogy valami kedvezményes útra valahogy hagyom magam rábeszélni, de a kezembe nyomott legfrissebb árjegyzéke láttán, a baráti ölelésnél nem jutottunk messzebbre. Viszlát Afrika !

.Évről évre zsugorodik a kiállítás, egyre több cég vonult ki - ami annyiban azért jót tett a seregszemlének, hogy szellősebb lett,  átláthatóbb. Egy vadász baráttal is találkoztam, aki első könyvével debütált. Hálás témát vetett papírra, ugyanis világ körüli utat tett meg - feleségével - és mondhatni "kőrbe- vadászta" a világot. Ennek az útnak az élményanyaga és a felesége által készített remek fotók kerültek a könyvbe.

Egy külön pavilonban luxus jachtok sorjáztak. Eszembe jutott az a három millió szegény ember - akinek a napi élelem beszerzése is gond. Egy csoda jachtnál belém bújt az ördög és beszédbe elegyedtem az "odatámasztott" miniszoknyással.. Mondta a kis hölgy, hogy villanymotor hajtja és igazából "csak" a Balatonon praktikus, mert tengeren három óra alatt lemerülne. Hát akkor nekem ez a szar már nem is kell.

A kiállítás praktikus része a csarnokok előtti szabad-placcon zajlott, ahol a hideg és a megfázás ellen, nagyon finom pálinkákkal lehetett iszogatni.. Egyszer, kétszer......!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.