A magaslesről jól láttam a Mecsek fölött cikázó villámokat. A dörgésig számolva - nyugodt voltam, ez a vihar nem egyhamar ér ide. Úgy lekötötte a figyelmemet a szarvas rudli, hogy a hátam mögött tornyosuló, szinte a földig érő szennyes szürke viharfelhőket csak akkor vettem észre, amikor egy hatalmasat villámlott és szinte ugyan abban percbe egy fülsiketítő dörgött is. Egyszerűen bekerített a vihar, menekülni kellett. Szerencsémre akkor kezdett zuhogni, amikor már beton volt a Niva kerekei alatt. Egy kicsit megkönnyebbültem, de korai volt az öröm.

 Az eső egyre súlyosabban verte az autó tetejét, az ablaktörlő sem bírt a lezúduló vízzel,  azután jéggé formálódtak az esőcseppek  és kegyetlenül doboltak, pattogtak a Niva tetején, ablakán, aggódtam szegény autó épségéért. No meg magamért is !

Ez a nyarat idéző jégvihar tegnapelőtt volt, plusz 13 fokban. Ma meg hófúvás van, járhatatlan utakkal, kemény mínuszokkal ! Mindez március 15-én !

Érti ezt valaki? Ezt a havat meg pakolja el az, akinek jegesmedve volt az anyukája.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.