Amíg az igazak álmát aludtam, az órám "átállt",  de én nem, ugyanis sokat kínlódok ezzel az óra-tologatással. Túl stabil a bioritmusom, "percre" pontos, most meg egy egész órával tolódtam el.   Vadászként is, "civilként" is, bár ez utóbbiból kevesebb van bennem.

Civakodnak az "okosok" is, hogy ettől kevesebb, vagy több áram fogy, de egy biztos, az emberek bioritmusán kemény erőszakot vesz és akkor már nem lehet kérdés, hogy kell ez nekünk, vagy sem. Ráadásul ez az átállítás nem azokat érinti, akiknek tök mindegy mikor kelnek, mikor fekszenek, mert nincs munkájuk, vagy azért, mert olyan jómódban élnek,. hogy bátran henyélhetnek kedvükre.

Fáradt, kialvatlan buszosok,  kamionosok, félálomban órakezdő gyerekek, pedagógusok, orvosok és még sorolhatnám a kárvallottakat. Vadászként is bezavar, ugyanis a vadak órája - hála Istennek - nem áll át, nekem kell alkalmazkodni a reggeli virradat és az estéli alkonyat óra szerinti beazonosításához.

No de kétharmaddal a vadak "belső óráját "is át lehetne állítani.  A mai magyar valóságban ez nem okozhat problémát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.