Erősen akadoznak a beírásaim, mert igaz ugyan, hogy nincs két egyforma vadászat, de a különbségek sokszor csak "sóhajtásnyiak", leírásukban a jelzők előbb utóbb elfogynak és ismétléssé válik az egész. Miután nem publicistaként jegyzem a blogom, a magamra kényszerített önmérséklet  a leírható dolgok sorát leszűkítik. Sokszor billegek az írjak, ne írjak között a légüres térben, ahogy a "Lógok a szeren"-ben Karinthy leírta. De ha már "billegek, akkor erről  eszembe jutott valami.

Mégpedig az egyik esteli vadászatom, ahol már a hátizsák a hátamon volt, a puska a vállamon és félúton tartottam a létrán ( na ezen a ponton ér össze a karinthys történet az enyémmel ) igaz ugyan, hogy nem azt fejtegettem, hogy Angliát, mint gyarmatot Magyarországhoz csatoljuk - hanem az volt a dilemmám, hogy a "tornamutatványom" közben megjelenő disznókban hogyan tudnék " kárt tenni". Lógtam a szeren, az én esetemben a létrán, se visszamenni nem tudtam sem nem akartam a mászásommal elzavarni őket. Ennek a kimerevedett helyzetnek csak a szúnyogok örültek, szívtak mint a veszedelem. Most mi legyen? Ha mozdulok, észrevesznek, ha nem mozdulok, megőrülök a szúnyogoktól. Ilyenkor tenné fel az TV2 szavazásra a kérdést. 1. visszamászna 2. lemászna 3. maradna félúton.

Ön hogy szavazna?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.