Ugye mondtam én neked, hogy ne kapkodjuk el a fészekrakást !  Igaz, volt itt víz, nem is kevés,  de mégsem az igazi, sehol egy nádas, ahová beúszhatnánk, ha jön az a fránya vijjogós, sehol egy hínár, amiből csipegethetnénk, hogy a többiről már ne is beszéljek. Kázmér, Kázmér, ezt jól el b....tuk !  Azt hiszem,  valahogy így mondja ezt a kétlábú is , ha nem sikerül neki valami.  Van erről valami halovány emlékem - de a kacsa istennek sem jut eszembe. Csak arra emlékszem, hogy jó nagy bandában suhantunk a kedvenc vizünk felé - ne féltékenykedj, akkor még te nem voltál -  szóval, a víz szélénél  állt egy kétlábú és valami villanó, meg durranó bottal hadonászott, de a tollunk sem rezdült tőle. Az  a kétlábú mondta ezt a négylábúnak, de olyan hangosan, hogy felhallatszott. De ezt most hagyjuk !                                                      

Belátom Szeréna, igazad van, de tudod,  akkor meg voltunk szelesedve, még repülés közben is hevesen udvaroltam neked, hogy a földi dolgainkat ne is emlegessem, mert belepirosodik még a csőröd is. Aztán meg olyan gyorsan jött meg a tojhatnékod, hogy ide, az út melletti vizes keréknyomba raktad le azt a gyönyörűséges tojásaidat.   Azt meg  én sem tudhattam, hogy nagyon hamar kiszárad a pocsolya és szégyen szemre itt fogunk ülni, mindenki szeme láttára, mint a hajléktalanok. És csak nyeljük a port, amit azok a bűzös masinák a csőrünk alá vernek. 

Alig akartam hinni a szememnek, amikor a szerencsétlen kacsapárt megláttam a búzatáblát kerülő dűlő szélében. Aggódok értük - ennél többet sajnos nem tehetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.