Tűző Nap, tikkasztó meleg, riasztóan magas UV sugárzás, a napraforgó tányérjain vastagon álló por, homok....soroljam még?  Nos, ilyen körülmények között "kellett" várni és lőni a gerléket, ha nem is napkeltétől napnyugtáig, de majdnem. Egyébként egy naposak szoktak lenni ezek az "akcióink", ugyanis -  a fejenkénti több száz lövés -  igencsak átdolgozza az ember vállát, de most megdupláztuk. Két napig gerléztünk.

Így meg azután egyszerű matematika az állapotunk, azaz az egy nap "gyötrelmét" meg kell szorozni kettővel.  Isten őrizz, hogy ezért sajnálatot várjunk, elég, ha a vadászat végén, egy ( esetleg több ) jól behűtött rozé bor vár bennünket. Ez pedig így történt !

Barátokkal vadászni, azután nem elrohanni, hanem egy hűvös pincében leülni,  jó érzően visszagondolni a pazar lövésekre,  jókat derülni a nagy hibázásokon, közben szép borokkal koccintgatni - bizony fejedelmi érzés.

A vállam lilasága meg majdcsak elmúlik jövő csütörtökig, a következő gerlézésig !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.