A tegnapi nap, egy "egyszerű" gerlézős  vadásznapnak indult, de más lett belőle. Egy darabig úgy ment minden, ahogy megszoktuk, talán az előző héthez képest annyi változással, hogy elég szerényen jövögettek a madarak.

Így, volt időm gondolkodni, hogy jót teszek-e - Bercinek és persze magamnak -  ha hazaviszem azt a szálkás szőrű kis tacsit, akivel már az előző héten összehaverkodtam, mint jövendő tulajdonos.  A tenyésztője szerint az a "hibája" - azért válik meg tőle -  mert a nyúl üldözése közben nem csahol és ez a tacskóknál verseny feltétel. Bevallom, fogalmam sem volt, hogy egy tacskónak ez is a dolga lenne. Nálam a Dani kutya arra "szolgált", hogy megkeresse a lőtt, vagy sebzett vadat.

Szóval úgy mentem gerlézni, hogy vittem pórázt, meg egy kis zacskóban falatnyi finomságokat.Vahur - mert ez a neve a kutyának - remekül tűrte az utat, végig aludt. Bemutattam Bercinek, akinek talán még élt az emlékezetében Dani kutya, nem foglakozott különösebben az új jövevénnyel, jött, hát jött, ha a kajámhoz nem nyúl, nem fogom bántani - jelezte egy kis morgással.

Az éjszaka mozgalmasan telt - nem sok ablak maradt bezáratlanul a környéken. De most már csend van és békesség. A Vahur néven meg még gondolkodom. Fekete István "találmánya", irodalmilag csodálatos, de nem igazán jól "hívható" név.  Javaslat?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.