Na idefigyelj, kis vacak földszintes. Ez az én kertem, házam, evő-, ivó edényem,  itt én vagyok a főnök. Igaz, kétlakásos a kennel, vagy mi a fenének hívják, de a kisebbik házban már egy éve nincs lakó. Azt hittem, már nem is lesz, erre idehoznak téged és rám tukmálnak. Nem értem miért, de a gazda kedves veled, így én is megpróbálom, de ez nem jelenti azt, hogy nem foglak elpáholni olykor-olykor. Az sem számít, hogy adsz rá okot, vagy sem. .

Szóval tisztázzuk a dolgokat. Engem Bercinek hívnak, a lábam  normál méretű, nem úgy, mit a tiéd, a korom pedig ne kérdezd, ha jót akarsz. Hallottam a gazdától, hogy valami Vahurnak hívnak, de ez nekem teljesen mindegy, nekem akkor is vacak leszel. Értetted, vagy kezdjelek verni?

Azt is látom, hogy van még mit tanulnod. Látod, engem madzag nélkül visz a gazda, téged meg pórázon. Hallottam, hogy te olyan szökősebb fajta vagy, ha egyszer valami szagot érzel, akkor azon elkalandozol. Most mondom, ha elszöksz és a gazda ettől ideges lesz, én foglak megkenni.

Láthatod, itt jó a sorod, úgy hogy becsüld meg magad, akkor majd kibírlak valahogy. A gazda meg érthetetlen módon éppen úgy kedvel téged,  mint engem. Néha nagyon nem értem a viselkedését, pedig már - majdnem kimondtam - hány éve állok a szolgálatában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.