A bőgési szezon kellős közepén történt az eset. Ilyenkor mi másra, mint bikára megy ki az ember, még ha nem is lövési szándékkal, a látvánnyal is megelégedve. Persze az őszinteség megkívánja, hogy van azért olyan bika, ami  vállamhoz "kényszerítené"a puskát...!

A két erdő közötti, keskeny, satnyán tengődő napraforgóban tarthatták nászukat a szarvasok, mert ott minden simára volt kitaposva. Itt jelent meg - a várt bika helyett - egy bak, rendkívül óvatosan, olykor lecsippentve egy maradék fűszálat. Már szabad szemmel is látszott, hogy valami nem stimmel nála. A nyakánál, vagy inkább nyakából egy jókora daganat himbálódzott, de a feje jobb oldalát is egy hatalmas duzzanat borította.

Ez a helyzet az, amikor a vadász nem mérlegelhet, kötelessége a beteg vad elejtése.

A zsigerelésnél kiderült, hogy a lesoványodott testen, még vagy három daganat éktelenkedett. Ronda munkát végzett a sugárgomba betegség. Megváltás volt a bak számára a halál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.