Vahur kutyám kezdi "belakni" a környéket. Én éppen gerlézni voltam - ami estére egyenesen a Szekszárdi bornapokba torkollott, így a tegnap esti séta elmaradt. Vahur úgy gondolta, hogy egyedül is megoldja az elmaradt sétálást, ezért kirágta a kennel kerítését és felfedező útra indult. Miután az utcánkban, majdnem minden háznál van kutya - van ahol több is - így a bemutatkozás túl hangosra sikeredett. Magyarán, zengett az egész falu. Egyik-másik portánál, "csak" szócsata folyt, de a szemközti kutyával kemény verekedéssé fajult a vita. A hírek szerint, a szomszédé győzött, de ahogyan én ismerem a kutyámat - lesz még visszavágó.

A gerlézésről meg csak annyit, hogy a bolond északi szél, nem tett jót a gerlék repülési kedvének. Ha meg rászánták magukat, hogy a napraforgótáblák felé - azaz felénk - vegyék az irányt,  nem ment nekik könnyen. Tekerte, sodorta  őket a szél ide-oda, hol fel a magasba, hol egészen alacsonyra. Mókás dolog volt mindezt a puskacsővel lekövetni. Mintha otthon pókhálóztunk volna. De szép lövésekből is akadt jó pár !

Mindenesetre jól el lehetett fáradni és megszomjazni - ami biztató kezdés lett a bornapokhoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.