Suszter maradjon a kaptafánál, vadászíró a vadász témánál - amire korábban intett egy pallérozott "olvasóm", amikor egy kissé elkalandoztam a magamra vett sémától. Most sem lesz ez másképpen, ha meg mégis, akkor ugye "huncut az, ki rosszra gondol".

Tehát a lényeg. A lényeg pedig a hajnali vadászatom furcsa élménye. Amikor felmásztam a lesre, a félig elfogyott Hold, még "delelőn" állt, amitől - jól megnyúlva ugyan - az árnyékom is élesen ült a les jobb oldalán. Amikor a falum templomának harangja bánatosan  elkongatta a hat órát  - mert kinek, minek szóljon, ha nem megy senki munkába  - szóval  a pirkadat fénye, meg a másik oldalra vetítette pipázós kontúromat. Zárójelben megjegyezném, nem túl előnyösen. Ha kénytelen-kelletlen, magam is beleszámítom, ezekben a percekben, három példányban voltam jelen.

De a látványban is kettősség volt. A bal oldali "Holdas" részen sűrű köd hömpölygött, a jobb oldali - ébredező Napkeltében pedig - szikráztak még a harmatos fűszálak is. Ugye, ugye,  milyen jól megfér egymás mellet  - és nem egymás ellenére - a két különböző oldal?  Egyik sem létezik a másik nélkül és fordítva.

Sorsunk irányítóit szívesen látnám egy kis természetjárásra. Bizonyára szerénységre, alázatra és  mások  elfogadására  tanítaná őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.