Korán indultunk, fél hatkor, hogy már hétkor kezdhessük a vadászatot a szezon első fácánozását.  Az elővigyázatosság ennek a csodásan szép, késő őszi nyárias meleg időnek szólt, amiben a lőtt fácánok hamar befüllednének, ha hagytuk volna.

Nádasokat, gazosokat, fasorokat, tanyahelyeket, jártunk szépen sorba, bőségesen rakva a kilométereket  a lábunkba. Csak itt-ott rebbent kakas a kutyák elől, de a vadászat végére azért öt darab lógott az aggatékokon. Az óvatosság meg elhozatta velem a hűtődobozt és a fácánok már abban tették meg, a hazafelé vezető utat. Ráadásul megpucolva, konyhakészen.

Ahogy szoktam volt mondani, a vadászat elérte célját, mindenkinek jutott kakas és a jóleső fáradtság után sokkal jobban esett az estebéd is.

Nekem pedig külön öröm volt, hogy a kisebbik ( magasabbik ) fiam is velem tartott, mint lelkes hajtó és remek fotós.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.